Február 12-én búcsúztattuk el Davót, akkor éppen a Karib-tengerre ment, no nem kell annyira irigyelni, mert dolgozni egy luxus óceánjáróra. Hip-hop, eltelt fél év, és tegnap este visszajött Velencéből Frankfurton át Budapestre. Mivel én ma elutazom, és aztán jó ideig nem leszek Pesten(és mert tegnap a szülinapom is volt), miután Davó gépe leszállt, sikeresen rávettük a fiút arra, hogy hajnali fél kettőkor fussunk össze egy csendes vacsorára Óbudán.
És íme, megjelent… Kicsit lefogyva (lásd a mellékelt fotót, mely a találkozás pillanatában készült) – de hát ilyen a munkatempó a tengeren. Napi tizenegy-tizenkét órán keresztül, szinte folyamatosan dolgozott a hajón, mint említette, nem akármilyen szigor mellett. De a vigyor az arcán a régi: fülig ér a szája. Most október 13-ig lesz itthon (utána ismét irány az óceán!), majd néhány SFportalos sörözésre lecsábítjuk, ahogy néztem, ha kialussza magát, lesz mit mesélnie a Karib-tengerről és a Földközi-tengerről egyaránt, illetve hát a kikötőkről is.
Egyet már most elmesélt: kivitte magával A láthatatlan város és a Mellékhatás egy-egy példányt, és fotóztatta a kikötőkben. Mondja, hogy egy karib-tengeri szigeten egy helyi néne kezébe adta őket, aki mélységesen vallásos volt (mint arra mindenki), és az angyalszárnyas A láthatatlan város elnyerte a tetszését, míg a Mellékhatást (lévén, hogy magyarul nem tudott, így fogalma sem volt róla, mit tart a kezében) a vörös színvilága és a csuhás alak miatt az ördög könyvének tartotta. Így aztán az egyik fényképen mosolyog, a másikon pedig nagyon nem…
Legutóbbi hozzászólások