A 37. oldalon járok, és nagy valószínűség szerint ez így is fog maradni. Az első lapoknál azt hittem, hogy csupán a fordító Losonc Csaba nincs teljesen tudatában a magyar nyelv alapvető szabályainak, illetve a lektor-korrektor (bár nincs fel tüntetve a könyvben, de csak elolvasta valaki kiadás előtt a fordítást, nem?!) nem ismeri pontosan a helyesírási szabályzatot, de azután rá kellett jönnöm, hogy a Raj után híressé vált Frank Schatzing bizony Az ördög templomában olyan pocsék párbeszédeket produkált, hogy azok elolvasása felér egy agymosással.
Most ott tartok, hogy feladom, bár a 465 oldalas történetnek a tizedéig sem jutottam. Könnyed tábori olvasmánynak vettem (Az ördög temploma, kiadja az Athenaeum, 2990 forint), de csak ideges leszek tőle – előre tudom. Hogy az alanyok rendre hiányoznak, a páros testrészek majdnem mindenütt többes számban vannak, tobzódnak a felesleges kötőszavak és a -va/-ve megoldások rendre elcsufítják a szöveget, az együtt már sok a szereplők béna szövegéhez, megszívott orrához, idétlen vigyorgásához, csípőre tett kezéhez… Nem bííírom, vesszen az ára, és ne tudjam meg miről is szól a regény! Nem érdekel már.
És Schatzingtól sem veszek többet semmit.
Bence, az ég áldjon meg, legalább a fordító legyen jó és a lektor értsen a munkájához, ha már a könyv eredetileg is gyengén van megírva! Kérlek, figyelj oda, mint szerkesztő!
Legutóbbi hozzászólások