Szerző: sheenard | 2012. dec 26. | Versek
egy kiáltás az ember felkiáltójel ami a fején áll azon a pöttyön ami kerek és a súly a fenekén van szikla végén billeg mint sorvezetőn a margónál visszaleng és ziiiiim lefelé zuhan néha álmában néha napközben de úgy általában egy óhajtó mondat...
Szerző: sheenard | 2012. márc 25. | Versek
mi ketten összeszövetkeztünk s tőle kardot kaptam használatra amivel levágtam a két lábát akkor ő azt mondta de jó, hogy nem csúzlit adtam neked mert most nem láthatnálak
Szerző: sheenard | 2011. dec 28. | Versek
üres palackban ezüst idő kavarog búgó hangon keveredik a széllel matt üvegén fürge rákocskák játszanak a tört messzeséggel
Szerző: sheenard | 2011. nov 16. | Versek
holtomban majd fává válok és kaviccsá az út mentén hol megannyi láb jár az égre feltekintve felhőt ha láttok az is biztos én leszek drótkerítés és tégla, szárnyaló sirály és persze zöld béka a levél alatt lenyeltem a világot ami átszűrődött rajtam és most benned van...
Szerző: sheenard | 2011. okt 26. | Versek
ahogy a csiszolt fát hanyatt dőlve nézem a mennyezeten lakkozott fényével és fekete görcseivel a csomókkal mik bele égtek idővel s időben növekedve évről évre ahogy a gyűrűk híznak a percek koncán és formálódnak láthatatlan lesz belőlük fura anyajegy kis ívekkel lágy...
Legutóbbi hozzászólások