Ritkán van születésnapja az embernek – általában évenként egyszer, legalábbis a szerencséseknek. Nos, túl vagyok rajta, köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, SMS-ben, iwiwen, facebookon, telefonon és személyesen. Köszönet Angeenak a tzatziki-salátáért, amiről nem tudhatta, de veszettül imádom. Köszönet Brigiéknek és Benedeknek a borért és Sayednek a szivarért, és tényleg mindenkinek mindenért – hogy vannak.
Az indiánok szerint a szülinaposnak kell ajándékot adnia a barátainak, hogy ott vannak vele, mellette: az életének részei. Azt hiszem, ennél igazabb és szebb szokás nem is létezhet. Nyugati civilizációnk kifordítja az életet és megtekeri az értelmét. De azért ez is szép. A lényeg, hogy ott legyünk egymásnak a világegyetem egy kitüntetett pontján.
Ma este eljöttek olyanok is, akiket régen láttam, és ennél szívmelengetőbb nem is lehet. Az évek szállnak, mint a darvak, az emlékek pedig kopnak… Amikor feltűnik egy-egy arc a múltból, az ember megfiatalodik. Mondom ezt én, aki egyesek szerint az érettség korát nem értem még el. Pffff… Papírom van az érettségiről.
Izé… Csak nem tudom, hova tettem…
Legutóbbi hozzászólások