A hétvégi távoli keleti utazás és a tokaji nosztalgiázás ihlette ezt a bejegyzést, illetve a tény, hogy nem jutottunk hozzá nyíregyházi gyrosadagunkhoz, mivel Miskolc felé járó vonatra szálltunk fel Gergő barátommal. Gyrostörténelmet akarok most adni, szigorúan dunántúli fiúk szemével, akik a világ másik felén ismerkedtek meg e gasztronómiai különlegességgel valamikor a kilencvenes évek elején.
Történt pediglen 1991-ben, hogy az életem Veszprémből Nyíregyházára tevődött át, a családi ház melegét és csendjét pedig felcseréltem a főiskolai kollégium pezsgésével és hangulatával. A távolság azt is jelentette, hogy ritkán jártam haza, s mivel ritkán jártam haza nem nagyon hurcolgattam kajacsomagokat a kollégiumba – tehát önellátára rendezkedtem be. Sok csodálatos kaját sikerült kikísérleteznem: ilyen volt például az olajoshalból készült halászlé, de hát nem erről akarok beszélni, ugye.
A lényeg: az ebédjegyrendszer éppen akkor szűnt meg, így a rendelkezésre álló pénzmagból a legolcsóbb étkezési lehetőségek után kutattunk. Nem volt nehéz ráakadni a vasútállomáson arra a két büfére, ahol egy ismeretlen szendvicsfajtát árultak gyros név alatt. Nyíregyháza akkor a kultúrák keresztútján állt: a rendszerváltás utáni világ legnagyobb magyar KGST-piaca működött itt: lengyelek, ukránok, románok, szlovákok és magyarok adtak vettek csempészett és hamisított termékeket, sőt, volt, hogy a hamisított termékek hamisított válttozatát is (emlékszik valaki pl. a Tak! kazettákra?) Szóval megannyi náció, még kínai kevés, aztán egyre több… és persze ezzel együtt gyorskajáldák és gombamód szaporodó éttermek.
Cáfoljon meg valaki, de szerintem a gyros elsőként Nyíregyházán tűnt fel, jellegzetesen magyar formában. Hosszúkás torpedó-buciban adták, amit hosszában felvágtak, majd a húsra paradicsomot, hagymát és uborkát raktak karikára vágva. Erre híg majonéz és ketchup került, és persze az egész csorgott ki kétoldalt.
A városban egyre több gyrosos nyílt ezek után, s a főtér közelében az első, ahol csirkehúsból csinálták. Más azonban nem nagyon változott, legfeljebb a buci mérete: nyoma sem volt pitának vagy kelesztetlen tésztának, amiben ma leginkább kapható. Nem nagyon tettek bele savanyúkáposztát sem vagy krumplit, a gyros magyarosodott és így vert gyökeret.
Aztán véget értek a hallgatói évek, és az egyik csoporttársam úgy gondolta, hogy a népművelésnél jobban jövedelmez a gyroskészítés. Így nyitotta meg Lina két barátjával a főiskola közelében a Kőfal Jackson nevű gyorskajáldát, amely éveken át szolgáta ki a kollégistákat és az egyéb éhes emberfajtákat. (A Kőfal Jackson, mint kiderült korai közös pont pár későbbi barát és az én életemben.) Lináék már variálták a húst, több fajtát készítettek, volt például sörös-almás, illetve a feltéteket is meg lehetett választani. A magyar gyrostörténelem új szakaszba lépett, ami aztán el is halt…
Nyíregyháza elhagyásával, majd későbbi vándorlásaim során szembesültem azzal a ténnyel, hogy a hazánkba érkező török és görög emberek hozták a maguk gyrostípusát, és bevallom, ha kóstoltam is, először nem nagyon ízlett (talán csak az Akropolis alatt, de az ugye nem számít, mert ott a hangulat is benne volt az ételben). Az „új típusú” hazai adag mindig kisebb volt, mint a nyiregyházi, a hús nem egyenletesen oszlott el (oszlik el), a pita alja átázik, mert a fokhagymás vagy csípős szósz bizony jobban folyik, mint a paradicsomszósz vagy a majonéz. A húsok minősége is gyatrább itt-ott…
Ám a kényszer nagy úr, és idővel megszereti az ember azt, ami van. Ma a külföldies gyros tanyát vert mindenütt az országban, vasútállomásokon, török éttermekben. Budapesten, a 4-6-os villamos vonalán van a legnagyobb törökétterem-sűrűség az országban, itt tényleg tucatnyi ízben találhatunk gyros-okat. Az ember ekkor megkeresi a jobb gyros-os helyeket, mint például a Szeráj a Vígszínházzal szemben. De ha Nyíregyháza felé visz az útja, csak betér a vasútállomás melletti kis gyorskajáldába (az egyik már nem működik), és vesz gyros-t. Mert bizony itt nem változik semmi, ide nem ér el a messzi déli ízlés, itt magyaros a gyros, hosszúkás buciban, sok majonézzel és paradicsomszósszal. Dupla hússal, ha úgy adódik…
Aki arra jár, az ugorjon be oda… Vagy máshová, ahol magyaros gyros-t adnak – érdemes megpróbálni. Az az igazi…
Legutóbbi hozzászólások