Esőben, szivarralSzombaton bográcsozás volt: egy különleges helyre szervezett blogos, klubos, sci-fis parti. Most nem a Trombitásban ültünk össze, hanem a Kiscelli park tűzrakó helyeinek egyikénél, bent a harmadik kerületben, a park közepén. Mivel a héten esett és fújt, és nem is akárhogyan, különös kegy az égtől hogy szombat délre kisütött a nap, méghozzá annyira, hogy fél kettőkor már árnyékban kerestünk menedéket.

Kissgé hozta a marhahúst, fát és a bográcsot, a többi meg összejött, a savanyúságtól az italokig. A társaság megint csak vegyes volt (mint azt megszokhattuk), jöttek Kreartosok (Kreatív Fantázia és Művészetek Egyesület – úgymint Trek, SW, Csillagkapu rajongók), az sfblogs.hu blogosai, a fictiongarden.net stábja és még mások, akik szeretik a sci-fit, és akik közül némelyekkel évekkel ezelőtt bográcsoztam utoljára, mint például Michaleczky Petivel, némelyekkel pedig még soha.

És mialatt a pörkölt elkészült, az amúgy félig ismeretlen társaság megismerte egymást. Gumipók oldalbordája, Tió pókerpartiban lefosztotta a Kreartos állományt, a többiek beszélgettek, babáztak (Gál Sanyiék elhozták egy éves csöppségüket is, aki kézről kézre járt), sörözgettek és borozgattak. Nekem sikerült egy fél órát szundítanom is az árnyékban – eléggé kimerítő volt a hét -, erre a Trombitásban nem nyílt volna alkalom. Tamás fiam annyira elvolt, hogy nem is törődött velem. A tűz és a szabad terep lefoglalta, és persze sikerült tetőtől talpig koszossá válnia.

Mire persze a vacsoráig eljutottunk, az ég kicsit beborult. Csöpögött, amikor levettük a borrácsot a tűzről, de elállt, míg megettük. A zuhé hét után kezdődött, éppen amikor a tüzet már a lángokért raktuk és Gumipók elővette a gitárját. Az esti park-program így elmaradt, így kényelmesen összepakoltunk és páran lakásra mentünk… Hat óránk volt a szabadban, és lehetett volna még pár, de sebaj, legközelebb (talán júliusban) újra megpróbáljuk. Most huszonöten voltunk, remélem akkor leszünk többen is, mert így az igazi, itt nincsenek asztalok, sem zsúfoltság, és persze a számlát sem hozza senki éjfélkor… Fényképek itt, az SFwiw-en, és videók is vannak

Erről viszont eszembe jutott valami… amikor először estem be a veszprémi sci-fi klubba 1984-ben. Mivel senkit nem ismertem, csendesen leültem a háttérben, meghallgattam Lantos László rövid előadását, aztán megnéztük a Végső visszaszámlálás című filmet, amit a hazai mozik nem vetítettek. Amint vége lett és hazaballagtam. Ez tavasszal volt, a nyári szünet után rászántam magam, hogy megint visszamenjek, és egy pár hét múlva már mindenki ismerős volt, és elkezdődött valami, ami a mai napig tart…

(No és persze ezer köszönet Tiónak a mosogatásért… )

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás