Egy hír az MTI-től, annak kapcsán, hogy Debrecenben a Medgyessy sétányon magánkezdeményezésből szobrot szeretnének állítani Wass Albertnek:
„Tiltakozunk az ellen, hogy politikai testület saját hatáskörében – ha szimbolikusan is – írói rangot adományozzon. Tiltakozunk a magyar kultúra nevében az ellen, hogy köztiszteletet élvező szerzők nevét egy demokratikusan választott testület kellően meg nem alapozott döntése kompromittálja.”
Nos én pedig tiltakozom, hogy bárki is írói rangot adományozzon bárkinek, ugyanis az írói rangot nem adományozzák. Azok se adományozzanak vagy ne adományozzanak, akik a tiltakozó levelet aláírták a magyar kultúra nevében. Wass Albert író (ami nem rang, de ha rang kell, akkor legyen gróf Wass Albert), és ehhez a magyar kultúra levélben felettébb aggódó bástyáinak maximum annyi közük van, hogy vagy elolvassák a könyveit vagy nem. Esetleg műkritikát írnak róla.
A hülyeség már megint tarol, a rossebbnek kell átpolitizálni mindent. Kit féltenek a levél aláírói? A Medgyessy sétányt? A várost? Az írókat vagy az olvasókat? A gondolatot? A történelem kevéssé érdekelheti őket, hiszen azt ismerik…
Gondolom, egyébként azért ez a hős tiltakozás, mert a román állam háborús bűnösnek találta Wass Albertet – egy elég koncepciós-ügy szagú dologban. És valljuk be: 1946 magasságában ezek a koncepciós perek mentek is, nem elképzelhetetlen, hogy tényleg csak ráadásként vették be az írót a periratba. De jó: lehet, hogy mégsem…. Ám felteszem a kérdést: és akkor? És akkor Wass Albert nem író többet? De az… Ja, hogy az aláírók szerint Wass „helyét még sem a szakma, sem az idő nem jelölte ki„? Hát annál inkább itt az ideje, hogy megtegyük. Vagy legalább is elkezdjük, és hivatalosan is felhívjuk arra a figyelmet, hogy a vasasszentgotthárdi és omboztelkei gyilkosságokért lehet, hogy jogtalanul ítélték el az írót. Mert a román főügyészség (a főügyész vajon a szakmához vagy az időhöz tartozik?) még a perújrafelvétel lehetőségét is elveti zsigerből… De hiszen mi is bűnösnek mondjuk azt, aki szerintük bűnös…
Az is megeshet, hogy egyszer bebizonyosodik, hogy csak Wass Endre a bűnös, és a fia, Albert, nem, akkor is lehet tiltakozni a szobor ellen, mert ugye az ilyenek kihatnak hetedíziglen, meg aztán az apák bűneiért akár a fiúk is büntethetők… Legalábbis a kicsavart, kifacsart logika ezt is beveszi… Viszont ha nem büntethetők a fiúk az apák bűneikért, és Wass Albertet rehabilitálják, hát a fenti levél aláírói írhatnának akkor még egy levelet, hogy: „rendicsek, akkor már felállíthatjátok a szobrot, Wass Albertet befogadta a magyar kultúra, hála a román főügyészségnek”.
És még valami. Eszembe jutott egy párhuzam. Az első világháború utáni békében kimondták a magyarság kollektív bűnösségét. Ezt sem vizsgálta fölül senki, az ítélet mai napig áll. Nos vajon ez meg kell akadályozzon mindenkit a világon, hogy magyarnak emlékművet állítson?
Az aláírók hallgassanak – szerintem. Egy bűnös néphez tartoznak. Jog szerint. Az ilyenek meg ne ítélkezzenek mások felett.
Bár azt könnyebb, mint az igazságot keresni…
Legutóbbi hozzászólások