Gyorsan elszállt a tábor, aminek két oka van – szerintem – leginkább. Az egyik, hogy hihetetlenül sok előadás szerepelt idén a programban, egy napra három is jutott, egy délelőttre, egy délutánra és egy estére. A másik, hogy a tábor elérte a maximális befogadó fokát, és a sok érdeklődő mindig, a napok minden órájában és minden percében megtalálta a megfelelő beszélgetőpartnert. Nem unatkoztunk tehát és így, illetve a megfelelő társaságban gyorsan telik az idő.
Kedden Varga Bea kezdte az előadások sorát. Előadásának címe meglehetősen hosszú volt: „Stresszkezelés a Halálcsillag katonái számára, avagy hogyan éljük túl Darth Vadert”. Tulajdonképpen a munkahelyi pszichológia alapjait kaptuk meg extrém körülményekre átfordítva. Ez azt jelenti, hogy nem csak rohamosztagosok tanulhattak az előadásból, hanem a táborlakók is, ha figyeltek, és magukévá tették a jó tanácsokat.
Délután a visszatérő Chelloveck beszélt a filmbábozás kultikus alakjáról, Ray Harryhausenről. Annakutána hirtelen szerveztük rá a táborra az esti programot: a gyulai HungaroCon egy kimaradt programját a Szefantoron pótoltuk, felolvastuk az írói háromtusa verseit, novelláit, színdarabját.
Find more photos like this on SFport.net
Erről tudni kell, hogy a HungaroCon első napján, pénteken három óránk volt egy verset, egy novellát és egy jelenetet megírni egy akkor kapott hír alapján. A „versenyen” F. Tóth Benedek, Pete Laci és jómagam vettünk részt. A szegedi táborban a győztes Benedek írásait és az enyémeket olvastuk fel gyertyafény mellett. A jeleneteknél segítséget kértünk táborlakóktól, így Kisvirág, Acélpatkány, Manó, Vega, Hidy Matyi is részesévé vált a bemutatónak – köszönet nekik érte.
A tábor felénél alkotónap lett beütemezve. Ez több manuális dolgot jelentett. Rhewának köszönhetően gyöngyfűzést, aztán gyertyakészítést, agyagozást. Páran beautóztak Szegedre, megnézni a várost. Délután Acélpatkány beszélt a Hyperionról. Előadása nem is elemzés, mint inkább egy alapos kedvcsináló volt, a mitologikus háttér felvillantásával és a regény fordulatainak elhallgatásával.
Csütörtökön visszatérő tábori előadónk Kerekes B. László (Csuki) vette elő a 20. századi magyar, ámde világhírű tudósokról vezetett aktáját. A vetített képes előadáson 67 életrajzot mutatott be Csuki, így az előadás két szünetet igényelt, már ezzel is bizonyítva a magyar szellem nagyságát. Számomra hihetetlen volt hallani sorsokat, találmányokat ekkora számban. A tudomány szinte minden területén ott voltunk (mondom büszkén királyi többesben), sajnos azonban több életút megtörött. Tudósaink egy része Palo Altóban halt meg „nagy öregként”, de akadt olyan is, aki koncentrációs táborban végezte vagy egyszerűen nem támogatták kutatásait, itthon, így azok félbe szakadtak.
Illés Róbert és Márok Attila közös előadása délután egy Bradbury-novella képregényesítéséről szólt. Az „Esik eső, megint esik” klasszikus stílusban került a papírra, vetítése alatt esőzuhogás hangja töltötte be a kis házat. Az előadás végén a műfordítások is szóba kerültek, és mivel a hallgatóságban ült fordító, a téma megragadt a körünkben.
Tücsi a vacsora után a leggyakoribb tudományos tévedések SF-irodalmi előfordulásáról beszélt. A szúnyogok sem törték meg előadását, sőt ahogy ők szívták a vérünket, úgy szállt rá Tücsi is a témára a lehető legalaposabban. A légnyomáscsökkenéstől kezdte…
Meglepetésvendég volt Lantos László pénteken. Én vállaltam a feladatot, hogy moderátorként kérdezem őt a magyar SF-klubok kezdeteiről (egy anyagot írtam is róla az SFportal.hu oldalára). Kelt villantott délután: a cyberpunk volt a téma, amit alaposan körbejárt. A hallgatóságban ekkor már ott ült Csepregi Tamás, aki cyberpunk kötetével, a Szintetikus álommal Zsoldos-díjat nyert az idén. Ő este a posztapokaliptikus mozikról tartott részletes előadást. Mélymerítésében szinte teljes képet kaptunk arról, hogyan képzeli el a filmes világ a világvége utáni éveket. Megtudtuk azt is, hogy az előadó imádja a filmeket, különös tekintettel a tábori témájára és a zombifilmekre.
A táborban mindig két vetélkedő van, azokon a napokon, amikor a legtöbben itt vannak, azaz az első és a második szombaton. A másodikat Zalatnai Zámor állította össze, aki kicsit könnyebb kérdésekkel bombázott minket, mint egy héttel korábban Somogyi Gábor. Villantottunk a totókban is és az előadnivalókban is, különös tekintettel az utolsó feladatra, ahol a játékba Keltet és Csepregi Tamást is sikerült bevonni (video majd az SFport.net oldalán). Az eredmény a megérdemelt első hely lett… és persze a könyvek (én szereztem egy Borges-kötetet, amire sokaknak fájt a foguk).
A vasárnap mára távozás és a búcsúzás ideje volt. Mindig rövidnek tűnik ez a tíz nap, de idén még rövidebbnek, mint máskor. Ami még különleges volt: idén hihetetlen mennyiségű szúnyog és kisbéka volt a táborban, tíz év alatt összesen nem láttunk ennyit. Nyilván összefügg a kora nyári esőzésekkel, bár amíg országszerte viharok tomboltak, a táborban két rövid eső esett csak. Ez egy „hálaisten” hely – mondaná Chelloveck.
Legutóbbi hozzászólások