Szefantori beszámolóm második részében már csupán a végletekig kiélvezett lazításról tudok szólni: a második hétvégén sajnos sem Ficsor Zoli nem jött el előadást tartani, sem Antal Józsit nem üdvözölhettük körünkben, így aztán F. Tóth kolléga is meghúzódott a többiek mögött, és nem volt hajlandó kiülni író-olvasó találkozót tartani. Persze volt mellettük előadás, Somogyi Gábor beszélt valamiről, amit nem értettem, és volt benne posztmodern, meg intellektuális imposztorok és folyékony nők… aztán Zámor Stephen Baxter regényeit vette górcső alá, és szombat reggel Jun és Magdi is felelevenítették egy előadásban az elmúlt évek EuroConjait.
Gábor egy második vetélkedőt is megszervezett, aminek következtében a nyereménykönyveim súlyra elérték a tíz kilót. A kérdések brutálisak voltak. Ti tudnátok mely regényekről van szó a következő angolból szó szerint fordított címek alapján? Vén szivar-űr, A gravitáció küldetése, Ellenségbarlang, Idegen egy idegen földön, Rendeltetésem a csillagok, Takácsvilág, Az örökkévalóság vége... A Takácsvilág-ot elárulom: az a Korbács.
Jun meghozta pénteken aztán az új Metagalaktikát, amelyben az Egy lépés az örökkévalóság felé című novellámmal én is jelen vagyok. (Az örökkévalóság peremén címet szerettem volna adni neki, de azt már lelőtték. Szörnyű, mit meg nem engednek maguknak írók, csak azért, mert korábban születtek és kezdtek publikálni mint én!) És mennyi remek fénykép van kortárs íróinkról! Nem egy éppen itt készült a táborban vagy az EuroConok valamelyikén (fotó Szélesi Sándor és Németh Attila). A cikkek a magyar SF történetét elevenítik fel, s bár nem olvastam még mindet, azt el kell mondani, hogy évtizedek óta nem volt ilyen kiadvány…
Szóval maradt a pihenés. Fürdőzés, póker, Munchkin, filmek, foci, tábortűz. Szombat este gitáros-éneklős est volt tűz mellett. Közben a tiszta eget néztük, hol szabad szemmel a tejút fonalát, hol távcsővel a Jupitert, amelynek négy holdja is gyönyörűen látszódott, vagy a Plejádokat, a Holdat, s mindent, ami feljött hajnali háromig és nézhető volt egy 300 mm-es távcsővel (ezzel Aranyi Laci szerint már láthatnánk a Hold légkörét). Közben páran folytatták az előző napokban elkezdett karaokezást, messzire hallatszott a kettőshatári éjszakában.
Hétvégére megjött megint a forróság, fogyott a citromos sör és a boroskóla. Vasárnap felcsavartuk a sátrakat, és megint csak rá kellett döbbennünk, hogy vége a nyárnak. Páran persze még maradunk, kipihenni a pihenést (meg kicsit pakolni), és persze megenni a maradékot. Én nekiálltam megint a Szörnyeteg a hajtóműben-nek, amit elhanyagoltam az elmúlt héten. Szégyellném is magam érte, ha nem lenne ilyen jóleső a lustaság…
Legutóbbi hozzászólások