Ma este szarvashátszínbe vágtam bele Wellington módra. Az amúgy bélszínre kalibrált vadfogást önkényesen módosítottam hátszínre. Nem egy bonyolult kaja, kezdőknek is ajánlom.
Valahogy az utóbbi időben nem jönnek be az édes húsok. Narancsos szarvas, áfonyás vagy feketeribizlis. Pörköltet nem akart a család, az később jön majd, maradt tehát a Wellington. Hagyma, gomba, só, bors. Ezt szűz oliván futtattam meg, aztán kitettem tálra. A hátszínt felszeltem, sóztam, borsoztam, gyorsan megfuttattam zsíron, hogy szép vöröses színét elveszítse, s illatát érezzem. Ezek után bebugyoláltam vajas tésztába (a húgom gyúrta, de legközelebb mirelitet veszek, nem mintha nem lett volna tökéletes, amit hugi csinált, de kipróbáljuk a mirellitet is), és a tetejét megkenve tojássárgájával, az egészet a sütőbe helyeztem. Ajánlott a 180 fok. Idő 35-40 perc.
Kis rizs, ecetes savanyúság. Maradt még hátszín, holnapra kitalálok valamit. Ötletek?
Legutóbbi hozzászólások