Írtam az SFportal-ra egy Supernatural ajánlót, ahol igyekeztem csak annyi információt elcsepegtetni, ami még nem számít spoilernek, ám a sorozat tetszik annyira, hogy kicsit itt is áradozzak róla, és most nem visszafogva az információkat.
A szinte megjegyezhetetlen nevű főszereplőpáros – Jensen Ackles és Jared Padalecki – remek választás volt: mindkettejüknek szimpatikus, felnőttesen kisfiús arca van. Sörrel a kezükben a kocsi motorháztetején ücsörögve elhisszük róluk, hogy jófiúk, de még akkor is, ha éppen véresen, késsel a kezükben közelítenek. A négy évad alatt köztük kialakult metakommunikáció, döbbent arcvonásaik még a legnehezebb helyzeteket is feloldják. A csajozós Dean és a jófiús Sam persze sok mindenen keresztül mennek (Dean a harmadik évadban a pokolba jut, s lehúz ott negyven évet, Sam vérében pedig démonvér folyik, és démoni természetfeletti ereje lesz), de egymáshoz való elkötelezettségük és folytonos ugratásaik mit sem változnak.
Ismét megerősödtem abban a hitemben, hogy a könyveket, filmeket, sorozatokat a karakterek viszik el, a személyek, akik a történéseket így vagy úgy (személyiségüknek megfelelően) átélik. Ha jók a szereplők, a történet egyszerűsége is megbocsátható, és sok egyéb hibája is (valahogy a magyarok mindig itt rontják el). A Supernatural azonban ezen túl is kellemes meglepetés, ki tud fordítani jó pár dolgot, humorizál rajtuk vagy az ősi mítoszt kezeli újszerűen. Kedveltem azonban azokat a részeket is, amikor az FBI megy a fiúk nyomába, üldözik őket gyilkosságért, csalásért, betörésekért. (Kár, hogy ezt a szálat a harmadik évad második felében és a negyedik évadban hanyagolják, és ahogy kinéz, nem is nagyon lesz felvéve.)
A sorozat egymás után következő évadai egyre nagyobb ívűek: a második már nem csak démonirtásról és a sárga szemű démon, Azazel, megöléséről szól (Azazel ölte meg a fiúk anyját, s ennek hatására tett az apjukból s belőlük vadászt), hanem a pokol kapujának megnyitását kell megállítani. A harmadik évadban Dean lelke a tét, amit eladott egy vörös szemű démonnak az öccse életéért cserébe és mindössze egy éve van, míg eljönnek érte a pokolkutyák. A negyedik évadban Lilith a fő ellenfél, aki ki akarja szabadítani Lucifert, hogy elhozzák az Armageddont. Hatvanhat pecsétet kell feltörniük ehhez, ám a megállításukat már nem lehet csak két emberre (sőt eredetileg egyre, a túlélő Sam-ra) rábízni, így aztán a harcba beszállnak az angyalok, Castiel és Uriel is… Castiel még úgy-ahogy angyalos, de Uriel csak egy bunkó „specialista”… Szóval ők sem a templomi kórus fölött látható stukkóangyalkák megfelelői.
Jó kis sorozat, végre egy ilyen, ami megérte a negyedik évadot, s remélem meg fogja az ötödiket és a hatodikat is.
Legutóbbi hozzászólások