Az RTL Klub hamarosan Hazudj ha tudsz címmel fogja adni FOX eddig 13 részt megélt krimijét, a Lie to Me-t. A sorozat főszereplője Tim Roth, akit láthattunk jó pár olyan remek filmben, mint például a Rosencrantz és Guildenstern halott, a Rob Roy, a Négy szoba vagy a Ponyvaregény. Témájára nézve amolyan tudományos-nyomozós, keverve egy kis Mentalista hangulattal.
Az alapötlet itt is természetesen különleges (ma már kit érdekel egy átlagos krimi?): dr. Cal Lightman a mikrokifejezések professzora, évek óta kutatja az arc és a test a másodperc töredékénél is kisebb rándulásait, és ebből következtet a vele szemben álló mondanivalójának igazságtartalmáre. Azt tartja, hogy a mikrokifejezések öntudatlanok, és nemre, életkorra, rasszra való tekintet nélkül az egész világon ugyanazok. Lightman emellett természetesen jó pszichológus is. Életútja nem volt egyszerű, a háta mögött van egy ügyész exfeleség és egy érzékeny lány is. Ám a cége, amit a mikrokifejezések kutatására épített ma már állami szintű megbízásokat kap: egyaránt segít az ügyészségnek, az FBI-nak, végez magánmegbízásokra munkát vagy száll szembe a terrorizmussal.
A sorozat – bár néha erőltetettnek tűnik egy-egy vállrándulásból vagy szemöldökráncolásból érzelmeket kiolvasni – nagy előnye, hogy újszerűen közelíti meg a nyomozásokat. Lightmannak nem lehet hazudni, nem lehet őt manipulálni. Mindent lát, bár nem mindent vall be… ezt megtanulta széttört életéből. Tim Roth zseniálisan játssza a különc és domináns főnököt, a fájdalmat elfojtó magánembert – tulajdonképpen elviszi a hátán az egész sorozatot.
Az epizódok felépítése egész egyszerű. Lightman csapata három emberből áll: dr. Gillian Foster (Kelli Williams), Eli Loker (Brendan Hines), Ria Torres (Monica Raymund). Gillian Foster a második ember a cégnél, egy kedves nő, rossz házasságból, akinek a végzete szintén az, hogy mindet meglát a másik arcán; Eli Loker az örökösen igazmondó fiatal tanuló srác, akit saját erkölcsi érzéke kever majd bajba, és az ösztönös zseni: Ria Torres, akit Lightman a reptéri ellenőrzőpult mellől rántott be a cégbe. Így a négy ember két csapatot alkot, s egy részben általában két esetet göngyölítenek föl (kicsit a Helyszínelők-re hasonlít ezáltal a dramaturgia).
A sorozat különlegesen jó pillanatai azok, amikor a megtalált mikrokifejezésekre ismert arcokat villantanak fel, hogy lám, ők is!… Többnyire amerikai politikusokról van szó, ám a hazai néző is felismerheti Ghandit, Nixont, Busht, Clintont, Dick Cheney-t, Obamát és megannyi más hírességet.Ezek nem csak hitelesítik azt, hogy az arckifejezések önkéntelenek, de azt is, hogy éreztetik, hogy ha figyelnénk egy-egy politikai megszólalásnál a szónokra, leleplezhetnénk szándékait.
Nekem Brod ajánlotta a Lie to Me-t, ami az ízlésbeli különbségünket tekintve a sorozatnak esetemben nem tett jót. Ennek ellenére belenéztem, és lekötött, így az első évadot hamar letudtam. A FOX berendelte a második szériát, és remélem, hogy az is lesz olyan jó, mint az első. Mindenesetre az első évad végére a főbb szereplőket érzelmileg is berántották a sztoriba, és az epizódok kezdenek összekapcsolódni. Ha a második ezt az irányt tarja, még jobb is lehet…
Legutóbbi hozzászólások