Vasárnap úgy döntöttem, hogy ránézek a Gergőtől kapott Once Upon a Time sorozatra, pontosabban szólva az első epizódra, de aztán az lett belőle, hogy ledaráltam mind a hét részt, és szentségeltem, hogy hol a nyolcadik. Amennyire kis naivnak tűnt az első percekben az alapelképzelés, mármint hogy a mesevilág szereplői – Csipkerózsika, Hófehérke, Pinokkió, Rumpelstiltskin, gonosz mostohák, boszorkányok, törpék és mindenki más – köztünk élnek, annyira remekül összeállt a sorozat egy egésszé. Egy logikus, finom kezekkel felépített egésszé. Nem lehet nem beleszeretni.
Az alapsztori egyszerű: miután Hófehérkét életre keltette a Herceg csókja, hetedhét világra szóló lakodalmat csaptak. Ám Hófehérke mostohaanyja, a gonosz, tükrös-trükkös boszorkány nem tudott régi sérelmei felett úrrá lenni, ezért a mesevilág összes lakóját átemelte egy olyan világba, ahol a sztoriknak általában nem jó a befejezése, a jó nem biztos, hogy győzedelmeskedik, a rossz pedig tort ül ellenségei sírján – azaz a mi világunkba. A történések véletlenszerűségei miatt azonban egyvalaki megmenekült az átoktól, ez pedig Hófehérke gyermeke. Jóslat mondja ki, hogy majd ez a gyermek fogja megmenteni a mesehősöket, és az egész a 28. születésnapján fog kezdődni.
Emma Swan történetesen 28 éves, és magányosan ünnepli születésnapját, amikor betoppan egy tízéves fiú hozzá, hogy ő bizony nem más, mint az egy évtizede örökbe adott gyermeke, és most menten el kell jönnie Storybrooke városába, Maine államba, mert ott mindenkit egy durva átok sújt, azt sem tudják, kicsodák. Emma csak azért kel útra, hogy visszavigye a gyermeket a nevelőanyjához, aki történetesen a városka polgármestere. Dehogy akar ő anyuka lenni, a fiúval foglalkozni, de aztán a sors úgy hozza, hogy mégis marad a városban… És ettől a döntésétől aztán nagyon sok minden megváltozik ott.
A valódi világunkban lineáris eseménysort a mesevilág egymásba kapcsolódó, időben ugráló történései váltják. A kapcsolódási pontok remekek, a mesehősök világa, sorsa nem egyszerre tárul fel, hanem apró részletekben, amikor már azt hittük, ismerünk valakit, megtudunk róla valami megdöbbentőt. Zseniálisan adagolt az információ, mindig hoz valami újat és meglepőt. Ez különösen érdekessé teszi a sorozatot, és képes arra, hogy az egyszeri nézőből függőt varázsoljon. Néha nem mindig ragaszkodnak az eredeti mesékhez, ami egyszer-egyszer még meghökkentőbb, de nem zavaró, mert belesimul a sorozat fonalába.
A szereplők remek érzékkel lettek kiválasztva. Emma Swant leginkább a House MD-ből ismert Jennifer Morrison alakítja szőkén és keményen. Anyja, Hófehérke (és Ms Blanchard), szerepében a kicsit furcsa fülekkel rendelkező Ginnifer Goodwin látható. Rá most figyeltem fel először: sem az Ed, sem a Big Love sorozat, amikben eddig komolyabb szerepet játszott, nem kerültek a figyelmem középpontjába. A kicsit spanyolos gonosz királynő (és Regina Mills), Lana Parrilla, ismerősebb volt: a 24 negyedik napjából, de emellett látható a Lostban is pár rész erejéig. A tízéves Henry-t Jared Gilmore személyesíti meg, ügyes és tehetséges srác. És a legnagyobb keverőgép, a gonosz zseniális megformálója Robert Carlyle – ha az SGU-t valaki végig bírta szenvedni, hát Rumpelstiltskinben (és Mr. Goldban) ráismerhetett dr Rusra.
A mesevilág színei, beállítottsága néha a Disney-animációkat idézik, könnyű velük azonosulni. Pár háttér vagy legendás lény kicsit számítógépes játék-szerű (de a jobbik fajtából), ám ez bőven elnézhető, legfeljebb a kukacoskodók elégedetlenkedhetnek. A készítők remek ritmusban építették fel az epizódokat, mindenkinek megvan a célja, a helye, és nagyon is emberek: még a gonosz királynő szeméből is látunk könnyeket kicsordulni. Ugyanakkor néhol különösen kegyetlen a sztori, az írók nem féltek az erőteljesebb fordulatoktól, ahogy a mesék sem mindig finomkodnak. Szerencsére azonban nem vitték túlzásba, gyerekekkel is nézhető a sorozat.
Rákukkantottam az imdb.com-ra, és örömmel láttam, hogy huszonkét epizód már biztos az Once Upon a Time-ból. Ezért sajnálom csak, hogy most vasárnap időt szántam rá: egyszerre kellene megnézni az egészet, de most már úgy sem tudom kivárni, így marad a heti egy függőségi alkalom. Mire kitavaszodik, többet megtudunk mesehőseink mindennapi életéről, és talán közelebb jutunk a jó győzelméhez. Bár nem tudom, lehet, hogy inkább egy második évadot kívánnék magunknak, na de ennyire ne szaladjunk előre.
És még egyszer: nagyon jó sorozat, az ABC most tisztességesen belecsapott a lecsóba, csak ajánlani tudom. Én tízből tízet adok neki: aki nem hiszi, járjon utána.
Legutóbbi hozzászólások