Érdekes álmom volt a minap hajnalban. Egy óriási kastélyban laktam a Duna partján. A román királyi rezidencia volt, hatalmas, klasszicista kastély, megannyi folyosóval, teremmel, a folyóra néző gigászi ablakokkal. Az álomban egy fertőzés futott végig az országon, és a betegséget elkapta a király, és el is vitte nagyon gyorsan.
A román trónörökös, aki olyan korú volt, mint én (álmomban talán 18-19 éves lehettem), nem akart uralkodni, esze ágában sem volt magára venni az ország sorság. Nyűgnek is érezte, meg félt is tőle, ezért apja utolsó óráiban lemondott a javamra még meg sem kapott trónjáról. Így aztán pár óra múlva azon vettem észre magam, hogy egy kihalt bálteremben lófrálok, az ablakból az utat és azon túl a Dunát szemlélem – de mint Románia királya.
Volt még egy rövid beszélgetésem a lemondott trónörökössel, hogy gondolja meg magát, mégis csak övé jogosan a trón, de a srác másodszor,sőt harmadszor is megerősítette, hogy ez rendben. És nem volt több vita…
Legutóbbi hozzászólások