16. Nemzetközi Budapesti Könyvfesztivál, ott, ahol a 15. is megrendezésre került, és persze a környezetében, mert mintha terjeszkedne. A központ a Millenáris, de a szomszédos épületekben is vannak rendezvények. Például Wilson dedikálása a City Café Pubban, a bejárattól harminc lépésnyire vagy a tegnap esti Ulpius-bemutató, a romos parkolóépületben.
„Vigyázat, omlásveszély!” figyelmeztet a tábla a Melegpörgető Tesztüzem ajtaján. Bent kavicsos aljzat, autók, s autók között pár nagyobb motor dübörög, járatják őket a hangulat kedvéért. Hátul romkocsma, reggel még nem állt itt. Alul fekete és vörös posztószőnyeg, oldalában kocsmapadok és kéttucat, különböző lehasznált fotel. Felette neonfelirat: „illúziókat árulunk”.
Színes reflektorok világítják meg a teret. Szemben kisszínpad, egy könyvekkel megrakott szekrénnyel, zeneszerszámokkal. Hét órára szól a meghívó, a többség háromnegyed nyolckor érkezik. Ez már sokat elárul. A program E6-ot ígér, Karafiát Orsi DJ megjelenését, HelloRepublik bloggereket… Nyolcra nagy a tömeg, és ekkor Vágvölgyi B. András, a szerkesztő, és a kötet írója, Fabricius Gábor lépnek a színpad elé.
A bemutató rövid, Vágvölgyi méltat, majd Fabricius mond pár szót, és máris a zenéé a szerep. Kár, én hallottam volna többet Gábortól, de tisztában vagyok vele, hogy nem író-olvasó találkozó ez, hanem bemutató party. Kicsit kerülgetem Gábort, míg egy interjú után elkapom. Pár szót váltunk, s dedikálja a könyvét. Így: „Ez nem scifi, pedig de!”
A könyv érdekes. Novellafüzér, harminchárom bejegyzés. Fekete fehér képek, fotók illusztrálják, ahogy nézem a történet részei. Fotók filmekből, eseményekről, orvosi könyvből… Hopp, egy Kosztolányi-vers. Az ajánlóban Vágvölgyi azt írja: „Magyarország sikamlós, fénylő felülete a 2000-es években, bankárok, cégvezetők, iparmágnások, látványtehnológusoktól, médiatervezőktől, imidzskreátoroktól körülölelt világa; hidrogénes luftballon”. Elolvassuk.
Legutóbbi hozzászólások