Április elsején a Prózaműhely vendégei voltunk az Írószövetségben Fonyódi Tibivel. Az ok, ami miatt a Prózaműhelyesek meghívtak minket, végtelenül egyszerű volt: mi, írók ismerjük meg egymást, tartsunk össze és egyesítsük erőinket. Kifejezetten örültem a megkeresésnek, örültem, hogy megismerhetek más írókat, akik a maguk területén sikeresek. (A találkozóról most nem írok, azt megtette Scal a blogjában elég részletesen.)
Ugye számtalanszor vitáztunk azon, az SF gettóban van-e, és kifejtettem, hogy szerintem nincs, mert az írók írnak, a kiadók kiadnak, az olvasók meg azt olvassák, amit szeretnek… Aztán rájöttem, hogy mégis, de csak annyira van abban, amennyire a hangadók verik le a cölöpöket a sci-fi nagy népi sportjában: a tematika meghatározásában. Most a Prózaműhelyesekkel való sörözéskor (az előadás után) kiderült számomra, hogy az ifjúsági regények, történelmi regények, szóval a népszerű irodalom alkotói is hasonlókkal küzdenek, mint a sci-fi írók. Sakkozniuk kell angolszász vagy magyar név alatt publikáljanak, a címválasztás nőies legyen vagy sem, a kiadó tud-e megfelelőképpen terjeszteni avagy sem…
Vendéglátónk Cselenyák Imre volt (Jean-Pierre Montcassen néven is publikál), illetve a Prózaműhelyesek közül alaposabban beleástuk magunkat a jó dolgokba és a problémákba Gáspár Ferenccel (Coldwell könyvek író-kiadója) is, és eljutottunk odáig, hogy hozzuk össze a csapatokat. Ők a Tokaji írótáborba invitáltak minket, mi pedig a Szefantorra őket. A két társaság hasznára lesz egymásnak, közös munkával és akár közös kötetekkel is…
Remélem, hogy ez egy gyümölcsöző kapcsolat kezdete volt, mindenesetre én elkezdtem gyúrni a közös munkára – ez látható a fenti képen is…
Legutóbbi hozzászólások