Klónoztatnom kellene magam, na nem huszonhatszor, de legalább két példányban. Ez jutott eszembe tegnap, amikor is többet gyalogoltam a Vörösmarty téren, mintha ledobnának egy túlélőtúrán a dzsungel közepébe. Egyszerre akartam volna mindenütt lenni, és persze ezért aztán sehol nem lehettem normális ideig.
A könyvhét szombatján annyi mindenkivel akartam volna beszélni, hogy csak na. Először is Dörnyei Kálmánnal. Igen ám, de akkor kezdődött a dedikálásom a Galaktikánál, amikor neki az Atheneaumnál. Készítettem három képet, aztán Farkas már telefonált is, hogy hol vagyok. Négykor felálltam a székből, ahová rögtön letelepedett Nemere István, én meg rohantam a Tuanhoz – ahonnan ő eljött.
Find more photos like this on SFport.net
Öt után Antal Józsiékat is éppen csak el tudtam csípni, Kasztovszky Béláról pedig megint csak egy képet tudtam készíteni. Közben öt levegővétel erejéig csatlakoztam Böszörményi Gyusziékhoz is, de ott sem tudtam tisztességesen leülni. Buda Ferenc költővel is szerettem volna beszélni, de mire pislantottam kettőt, már eltűnt. És még oly sokan, akikkel leültem volna… Aztán végre véletlenül sikerült belebotlani Kálmánba, de akkor is rohannom kellett, csak a bemutatkozásig jutottunk el.
Este a galaktikások versírósat játszottak, a tuanosok pedig a Dreamworld-öt ünnepelték. Ingáztam közöttük, játszottam is meg ünnepeltem is, és közben láttam, nem csak én ingázom. Ez megnyugtatott – úgy sem lehetett mást tenni.
Find more videos like this on SFport.net
Szóval… jó volt. Fárasztó, de remek délután. Csöpögő esőben, forróságban, rohanásban és nyugalomban. Jeges teával, tortillával, borral és pizzával és jó társaságokban.
Legutóbbi hozzászólások