Már megint valami nem stimmel velem, mert átgondolom a politikusok szavait, holott minden bizonnyal nem kellene átgondolnom, mert: a.) vagy nincs bennük logika, b.) egy olyan személyiség képe rajzolódik ki, akitől borsózik a hátam.
Most a legújabb a Navracsics-féle visszaemlékezés egy vacsorára. Az eset öt éve történt, és a fidesz frakcióvezetője egy Dobrev Klára interjút követően írta ki magából az eseményeket.
De lássuk csak, mit mondott Dobrev Klára:
„Nagyon sok ellenzéki politikust nagyra tartok. Dávid Ibolyával és Herényi Károllyal például kifejezetten jó a viszony. Konstruktív a kapcsolat Rogán Antallal, az V. kerület polgármesterével, sokat segített a mellrákellenes program megvalósulásában. Navracsics Tibor még régebben volt nálunk vacsorázni is. Egy egyetemen tanítunk.
Index: Éppen Navracsics Tibor hozta elő, hogy az a ház, amiben a magyar miniszterelnök lakik, egykor zsidó tulajdon volt, és az elvétellel kerülhetett magukhoz.
Amikor Navracsics ezzel felállt, ő aztán pontosan tudta, hogy a férjemen keresztül, engem támadott, mert ez az én házam. A háború előtt épített ingatlanok közel fele Budapesten zsidó családok tulajdonában volt, ráadásul még a túlélők házait is államosították. A Navracsics által felhozott logikai rendkívül felszínes, és ezért nem is szoktunk rá reagálni, mert a háború előtt épült lakásokban lakóknak ugyanezt lehetne a fejükhöz vágni. Ellenséggyártás folyik itt gyalázatos eszközökkel.”
Ez egy vélemény, ami szerintem nem szól a vacsoráról, sem az ott kialakult hangulatról, de még a beszélgetésről sem.
És akkor Navracsics szavai következzenek: (Mivel itt a blogon kicsit hosszasabban tárgyalja ki az eseményeket, mint azt a miniszterelnök felesége tette, kénytelen voltam kiemelni az elejéről és a közepéről.)
„Az igazat megvallva, egy kicsit hízeleg a hiúságomnak, hogy Dobrev Klára szerény személyemmel takarózva próbálja férje erősen gyengélkedő hitelességét és népszerűtlenségét javítani. Bár részletesen nem meséli el, hivatkozik egy vacsorára, ahol én voltam a vendég, mintegy jelezve, hogy a férje korántsem szalonképtelen. Pedig igen, kedves Klára. Szalonképtelen. És erről első alkalommal éppen akkor győződtem meg, amikor ott jártam. Most már – ha előrántották a feledés homályából – érdemes elmesélni a történetet (…)
Az este általános belpolitikai csevegéssel indult, azonban ahogyan haladtunk előre, Gyurcsány mindinkább elveszítette önuralmát, és egyre kevésbé viselkedett házigazdához méltóan. A dialógus monológgá kezdett válni, a támadó hangnemben feltett – azóta már a parlamentből mindenki számára ismert – számonkérő kérdések egyre gyakoribbak és agresszívebbek lettek. A hangulat kínossá vált. Különösen akkor, amikor – akkoriban még szokatlan, azóta már tőle megszokott módon – „leszélsőjobboldalizta” a Fideszt.”
Jó, elolvastam mindkettőt. Menjünk végig Navracsicson csak sorjában!
Első mondat, első reakcióm: „Mi van?!” Miből szűrte le azt Navracsics, hogy Dobrev az ő személyével erősíti a férjét? Azzal, hogy utalt egy vacsorára? Persze Dobrev rögtön emlegeti a felszínes logikáját, és hogy gyalázatos eszközöket használ. Én Navracsics helyében inkább erre ugrottam volna. Köze nincs a dolgoknak ahhoz, amiket Navracsics felhoz. (Szerintem Dobrev egyébként arra akart utalni, hogy volt régebben még valamiféle párbeszéd – hát rosszul tette, mert most már nincs.)
Második mondat: Persze, hogy nem meséli el részletesen, mert – gondolom – nem akar minősíteni. Akármi is történt, ő nem teregeti ki a szennyest. Nem célja. Szemben Navracsiccsal. Mellesleg öt év elteltével már szerintem mindenki máshogy emlékszik a dolgokra. Mondhatjuk vajon azt, hogy: Navracsics mosakszik a blogján és eltorzítja az eseményeket, csakhogy ne a közös bratyizás látszata meglegyen? Lehet, hogy nem, és tényleg csak szótlanul ült ott a vacsorán a hidegtál felett, és nyakát behúzva hallgatta Gyurcsány dörgedelmeit…
Hetedik mondat: a „feledés homálya”. A „történet”-et ki is rántotta elő? Mi a „történet” és az „esemény” között a különbség? A történetet egyértelműen csak (a miniszterelnökkel szemben nyilván elfogulatlan) Navracsics tálalta. És most? Most mi legyen. Álljon elő a főszakács, és mondja meg a tutit? Mert szerintem Dobrev lesz annyira kulturált, hogy nem száll be a sárdobálásba.
Második bekezdés egésze: a behúzott nyakú Navracsics és a dörgedelmes Mégnemminiszterelnök Gyurcsány. Hm. Érdekes kép ez is. Vagy igaz, vagy nem. Tessék eldönteni, melyik a jobb.
Áh… ez az egész méltatlan. Nem Navracsicshoz, hanem a parlamenti székhez, amelyben ül. Persze, mondhatnánk, hogy régen is zajlottak efféle dolgok a magyar politikában, de ez nem vigasztal. Miért is vigasztaljon, hogy a politikai kultúránk száz év alatt semmit nem változott. A politikai kérdéseket átviszik személyeskedésbe, magánéleti szennyeseket rángatnak elő – és persze ferdítenek, tódítanak…
Nincs kedvem most elemezgetni, kinek, mi használ. Dobrev Klárának vagy a férjének mennyit használt az ellenzéki politikusok dicsérése (ismétlem: a szövegkörnyezetből számomra az derült ki, hogy pont Navracsicsot nem dicséri), és a most vajon mennyit és kinek használ Navracsics blogbejegyzése. Mosakodás? Odamondogatás? Vagy egyszerű tahóság?
Végezetül: Navracsics Tibor tényleg gyalázatos eszközöket használ. Amikor leírta, amit le kellett írnia, akkor teljességgel nem úriemberként viselkedett. Messze van a gentleman fogalmától. A fentiekért a harmincas években kiközösítették volna a kaszinóból. Ma a politikai „úri” kaszinó sajnos olyan prolikból áll, mint ő.
Legutóbbi hozzászólások