A hétvégén a Városligetben megint kiépült egy kisebb falucska: hazai borászok települtek ki édes-száraz nedűikkel az árnyas fák közé. Mivel szombat és vasárnap egész napos lélekcsiszoláson vettem részt, azt hittem, nem fogok eljutni oda, de mintegy véletlenül Joni barátom felhívott, hogy mi lenne, ha… És mi lett.
A magyar embernek a bor áll jól a kezében – ezt vallom. Boros nép vagyunk, e kis földön többször szökkent szárba a szőlészet, borászat. Jót tett nekünk és a borainknak a népek sokszínűsége, jót tettek mindazok, akik letelepedtek itt az elmúlt évszázadokban. És csak túlélt borászatunk seregeket, filoxérát és államosítást! Ezért is jó borfesztiválokra menni, valami plusz mindig van a levegőben.
Hamvas sokkal ékesszólóbban írt a borról, mint én valaha is tudnék. De törekedhetek a nyomába érni. Ezt viszont gyakorlati cselekedetekkel kell megalapozni – ezért aztán borkóstolásba kezdtünk a hétvégi borünnepen, zárás előtt három órával.
Sok helyre persze nem jutottunk el, de nem is az volt a cél, hogy mindent. Csak a legjobbakat. Illetve találomra ismeretleneket. Hogy ismerősök legyenek. Két pohár között pedig egy kis eszmecsere Ogréval vagy flekken a színpad mellett vagy sajtok a sajtosnál. Ajánlom mindenkinek, már csak a hangulat miatt is.
És a végeredmény (elfogultan, de akár elfogultság nélkül is): vasárnap este megint a Vylyan győzött nálam. Kóstoltunk Ördögöt, Montenuovót, Kadarkát, Merlot, Cabernet Sauvignont. Nem ebben a sorrendben. Most még a Kadarka is ízlett, a 2007-es évjáratból, ha jól emlékszem. Az Ördög új volt a palettán, tavaly szeptemberben még nem létezett… Kellemes cuvée, Merlot alapon Kékfrankos, Kadarka, Zweigelt. Fura, hogy külön-külön nem kedvenceim, de így együtt, és a Vylyantól tökéletesen harmonikus volt az ízük. Kostolóra fel!
Legutóbbi hozzászólások