Kicsit lelassult az élet körülöttem, talán látszik ez a blogbejegyzések elmaradásából is (bár erre van másik ok is: bor ömlött a notebook billentyűzetébe – megy szerelőhöz). Jutott idő szemlélődésre a héten.
Hétfő este kezdődött, amikor Kaposváron a Fő utcán egy kigyulladt ruhásüzletre lettünk figyelmesek, ketten Szélesik, és persze egy szirénázó tűzoltóautóra. Hiába volt fél tíz, amúgy sem rohantunk, megnéztünk hát egy komplett oltást. Nagy tűz persze nem volt, de három tűzoltóautó igen, betörték az ajtóüveget, tekerték a tömlőt, szívták a füstöt, nyomták a vizet meg aztán megérkeztek a rendőrök is. Az iskolai tanítás utolsó napja volt, a gyerekek (közöttük a fiam) tanulás helyett tűzoltólaktanyába mentek délelőtt – így ott látott gyakorlatot, este pedig bevetést.
Kedden a szemlélődés békésebb volt: fecskéket néztünk. Gergőéknél öt kisfecske készült az első repülésére. Nem is tudom, mikor néztem utoljára csak a nézés kedvéért madarakat. Néha nem árt behúzni a féket – erre mindig rájövök, legalábbis bizonyos időközönként.
Délután kis jégeső vert szét minket, amit szivárvány követett. Akkor már benne voltunk a bámészkodásban, miért ne nézzünk szivárványt is? Néztünk. Később is néztünk, a Virágfürdőben a vízsugarak fölött, az a lábunknál indult, akár rá is léphettünk volna.
Szivárványos egy hét volt. Pénteken egy Lucullusos vacsora koronázta meg, erről a következőkben bővebben. Andalúz ízek közé vittek el minket…
Legutóbbi hozzászólások