Nézem a magyart enyhén törő Uri Gellert, és csodálkozom, hogy egyáltalán még emlékszik valamire annak az országnak a nyelvéből, amely a kommunista racionalitás jegyében tagadta, hogy ő igazi parafenomén lenne (miközben a szovjet-oroszok állítólag még a sakkozók mellett is parafenoméneket alkalmaztak, hogy megzavarják az ellenfél gondolatait). Azon viszont nem csodálkozom, hogy a TV2 rántotta be őt ismét a honi vérkeringésbe, és egy egész élő adásos show-t ráépítettek, nem kis merészséggel.
Uri Geller tudhat valamit (azon túl, hogy még azok az órák is elindulnak a keze alatt, amelyiknek belsejét Vérpistike egy kalapáccsal szétverte), mert nem akármilyen autó és ház mellett feszít a felvezető képeken, ám a „versenyzők”, akik Mátrix-jelmezben vagy a Brandon Lee-féle Hollós megjelenést felidézve igyekeznek misztikus aurát teremteni, bizony eléggé haloványan szerepeltek a színpadon. A körítés nagyobb volt a húsnál.
Tévedés ne essék, engem elkápráztat, ha valaki képes telepátiára vagy telekinézisre – annak a jele ez számomra, hogy több az ember, mint hús és vér. Hit kérdése, hogy mennyiben, tehát, hogy a szellemi lét magasabb szintjét jelenti ez csupán, és azt, hogy az élet energiái mi mindenre képesek; vagy egy teremtő erőt feltételez, s így az emberi lélek halhatatlanságát és a spirituális lét bizonyítékát láthatjuk benne. Szóval nem itt a gond, hanem hogy ez igazán nem színpadra vagy magamutogatós tévés show-ba való. A produkciók vontatottak vontatottak voltak, és ezen sem Egely György nem segített (aki érdekes módon most a szkeptikust adta), sem azok a nézők, akik betelefonálva azt állították, hogy a kanalak ugrálnak le a tévékről, és az álló órák elindultak a falon.
A kiválasztottat meg lehet nézni ennek ellenére, mert érdekes. Elgondolkodtató, hogy mire és vajon miért is vagyunk képesek. Ez az igazán fontos benne, szerintem, nem a show-része… hogy most melyik amfórában van a mérgeskígyó (többen is kétségbe vonják, hogy az volt, amihez nem tudok hozzászólni, mert nem vagyok herpetológus) és vajon melyik Kiskegyed-sztár hal meg, ha a „bűvész” téved. Ha tudom, megnézem a műsort jövő héten is, és aki szeret a dolgok mögötti dolgokról töprengeni, az is tegye meg… Még akkor is, ha nincs meggyőzödve arról, hogy amit lát, az tényleges mentalista-gyakorlat, és nem csak egy ügyes bűvésztrükk.
(És csak egy kiegészítés: a Kaméleon nem mozifilm, hanem sorozat volt. Csányi Sándor kifejezetten ellenfeszült a jelölteknek. Talán jobb lett volna olyasvalakit keresni a „zsűribe”, akiben nincs ellenérzés a résztvevők felé… )
Legutóbbi hozzászólások