Különös álmom volt, nyilván a Szörnyeteg a hajtóműben novella hatására. Már lassan három hete dolgozom rajta, és az eredeti, tervezett terjedelmén tegnap túlléptem: az anyag a kétszeresére nőtt, úgy, ahogy a karakterek motivációi és az űrhajó végcélja kibontakozott. Ami napközben foglalkoztat, az éjszaka álom formájában köszön vissza… Ez történt ma hajnalban.
Az álmomban gyerek voltam, olyan tizenkét év körüli. Térdig érő, kantáros nadrágban. Bekerültem egy hatalmas várba, amelynek egy pincéjében egy T-Rexhez hasonló szörnyeteget őriztek láncon. Nyilván szent állat volt, azért őrizték, sőt táplálták – emberhússal.
Tudtam, hogy én egyike leszek a kajáinak. Erre szántak. Már a kezdetektől azt terveztem, hogyan élhetném túl. Arra jutottam, hogy egészben nyeletem le magam, és majd keresztülfutok a szörny szervezetén, hogy a legvégén egészben kerüljek elő. Jó tervnek tűnt, végiggondoltam tucatnyiszor. Egyenesen csúszok le a torkon vagy összegömbölyödöm. Ahogy a helyzet hozza.
Egy reggel lekísértek a pincébe. Félhomály, láncok, vasak, fáklyák, árnyak a falakon. A szörnyeteg még aludt. Egy mély, szögletes kőgödörben feküdt, amikor felállt, testének csak a feje látszódott ki. Etetője volt, egy hatalmas alumínium tölcsér, amelynek az aljából egy csövön át gördült le a hús a szörny elé. Láttam, hogy esélyem sincs egészben lenyeletni magam. Szét fog tépni.
Már éppen kétségbe estem volna, amikor elém lépett egy szimpatikus fickó, megveregette a vállam és barátságosan közölte, hogy mielőtt teljesen összerosálom magam, még megetethetem a szörnyet. Tényleg barátságos volt, kicsit megnyugodtam. Tudtam, hogy fel leszek áldozva, de nem most rögtön. Van még pár órám, míg sorra kerülök.
Hatalmas kosarakban óriás húsokat hoztak: feldarabolt embereket, amikkel etetni kellett a szörnyet. A feladatom az lett, hogy tovább daraboljam őket, és azt beleszórjam a tölcsérbe. Ledobták elém a kosarakat, s én tettem a dolgom. Az álmot nem álmodtam végig, de ahogy álltam a bárddal a kezemben, rájöttem a megoldásra. Rájöttem, hogyan szabadulok ki.
A holttestek katonák. A hússal együtt fogom bedobni a széttört fegyvereiket. Ezek majd felhasítják a szörny gyomrát, és – ha szerencsém van – mire én kerülök sorra, már talán ki is múlik.
Legutóbbi hozzászólások