Van pár nap mögöttem, amikor is nem blogoltam: sűrű napok, általában hajnalban fejeződtek be. Most kicsit vissza kell térnem a napi feladatokhoz, mert különben sosem lesz semmi készen, tehát a számítógép most társamul szegődik, és remélhetőleg heteken belül kikerekedik rajta a Jumurdzsák gyűrűje című regény, Jonthan Hunt és Gárdonyi Géza főszereplésével.
Addig is, visszatekintve a hétre, sok kellemes percet meg kell köszönnöm. Tündének a csokis tortát madártejes fagyival, Tibornak a bort (bocs a Tempranillo-ért), Angeenak azt a hatalmas tál salátát – és esküszöm, a tortából, bár vérzett a szívem, tegnap este nem ettem. Galántai Zolinak is köszönöm a szerdai író-olvasó találkozón a kérdéseket, mert tudom, hogy semmi rosszakarat nem volt benne – én legalább annyira nem értettem, hogy ő mit nem ért, mint amennyire ő nem értette, hogy én mit-miért nem írtam.
Aztán persze köszönöm a kedves szavakat, amik ott lehangzottak (pirultam is), meg Antal Józsinak az azóta megszületett A beavatás szertartása kritikát. Na és persze, hogy Jun szülinapján szivarra gyújthattam a kalapjában… Ja és a szivart Manónak, meg Viktornak a bulit és a biliárdot tegnap Hegének és Krisztinek…
Na, mondtam, hogy zűrös hetem volt, nem?
Legutóbbi hozzászólások