“Magyar sci-fi: értelmetlen nyelvi szerkezet, nincs jelentése az olvasók és nézők nagy tömege számára.” Miért is? Egy ilyen ex cathedra állítással indítja az 1 című filmről cikkét Valuska László. Aztán közli: “Pedig már a reformkor környékén próbálkoztak vele az irodalomban. Elsősorban látásmód, másodsorban pénz kérdése, hogy tud-e a rendező egységes és hihető világot teremteni.”
Nos, akkor tisztázzuk: már Leonardo da Vinci foglalkozott a repülés gondolatával, ám ez nem azt jelenti, hogy ma nincs repülőgép. Illetve semmit nem tesz hozzá a mai repüléstechnikához az, hogy da Vinci négyszáz éve lerajzolta, hogyan lehetne repülni: a kettő között nincs oksági viszony! Mert legalább ekkora logikai baromságot tartalmaz a cikk második mondata, de csak azért, hogy Valuska a magyar sci-fit illető, summás megállapításait valamilyen félcsavarral mindjárt átemelje a filmvilágra – amihez persze semmi köze semminek a felütésből: sem a mai magyar sci-fi íróknak, sem a reformkoriaknak.
Értem én, hogy a Sparrow-filmet akarja a magyar sci-fi terén elhelyezni, de minek is próbálkozik vele, ha semmit nem tud a magyar tudományos fantasztikumról. Ez volt a lead eleje, és én olyan vagyok, hogy miután egy cikk első mondata, amely nyilvánvaló hülyeség, axiómaként van beállítva, a többi kettő-három meg csupán logikátlan és egyaránt árulkodik a szerző inkompetenciájáról, akkor minek olvassak tovább?
Be is zártam az Index-ablakot, ám nem sokkal később kaptam egy mailt a következő szöveggel: “[Valuska László] egy újabb scifinek kikiáltott hígfos magyar művészfilmről írt, melyben kifejti, hogy a magyar scifi értelmetlen szöveghalmaz és a műfaj egyáltalán nem látható, s hogy megtudjuk mi a magyar scifi belinkeli egy ’94-es (!) Sárdi Margit előadás szövegét, mindezt olyan felütés után, melyből megtudjuk, hogy a film alapanyaga Lem egyik novelláján alapul. De ha Lem, akkor mi köze a magyar SF-hez?” Értsd: mármint a magyar sci-fi irodalomhoz.
Hm. Van benne valami. Aztán persze Brod sem bírta ki, mert mindig kap az ilyen alkalmakon, ha behányásról van szó, és megvillantotta szokásos önmagát a blogján (bár mintha kicsit visszafogottan tette volna), és én mégis elolvastam az anyagot végig. Kiderült, hogy Valuska egy misztikus filmet, ontológiai krimit, filozófiai példabeszédet próbál meg eladni azon a címen, hogy “a magyar sci-fi hirtelen megszüli önmagát”. Legyen, adja el, dicsérje a filmet, de hagyja ki belőle az irodalmat. A magyar sci-fi film felőlem megszülheti önmagát, ideje lenne… bár attól félek az 1 sem sci-fisebb, mint a Kontroll vagy a Delta.
Egyébként a Magyar Scifitörténeti Társaság honlapja is erősen foghíjas (mondom ezt minden tiszteletem mellett, mert hogy erőfeszítéseiket tisztelni kell), sajnos a projekt félúton megmaradt… izé… például a nevem még a sci-fi írók közötti felsorolásban sincs ott, nem hogy az életrajzom. Bár hiányzik a felsorolásból László Zoltán, Markovics Botond, Fonyódi Tibor is… és ne is folytassam, hogy még mennyi mindenki a jelen kortársak közül. Egyébként szerintem Valuska a beollózott 1994-es cikknek is csak az elejét olvasta el, de a mellékelt ábra mutatja, hogy továbbiakra hiába lett volna kíváncsi (mellesleg tuti nem volt az).
Szóval a magyar sci-firől beszél megint valaki, csak úgy, mellékesen egy film kapcsán – és mellékesen megint hülyeségeket lök oda lényegtelen félmondatokként. Én például nem ismerem a mai magyar festőket (óriási hiányosságom), de nem is merem kijelenteni, hogy a magyar festészet halott. Persze apró sci-fi körünkön belül is folyik a vita, hol tart a magyar tudományos fantasztikum és ez jól van így, mert amíg vitázunk, amíg zavar bennünket jelenlegi állapota, addig van esélyünk a jobbításra is. Például Antal Józsi nem csak erősen ostorozza, de tesz is azért valamit, hogy változzon a helyzet. Dolgozunk rajta…
De néha unalmas ezeket a kívülről jött amatőr hasonlítgatásokat helyre tenni… Ha valaki egy filmről ír kritikát, tegye azt! Ahhoz talán ért. Majd megnézzük a filmet, és sok minden kiderül. Például az is, hogy van-e magyar sci-fi film végre…
Legutóbbi hozzászólások