Namost miután itt érdekes vitába keveredtünk Gergő bahátommal a magyar nyelv szavait illetően, magyar szavakról várom a véleményeteket. Magyar szó-e a sansz? A gyévuska, a space, illetve mondjuk a pub – írd úgy, hogy pub vagy páb. Mitől számít magyarnak egy szó? Hogy használjuk mi, tízen, százan ezren? Ha ötezer orvos latin szavakat használ rendszeresen, akkor azok magyar szavak? Vagy kell, hogy a nagymamám is értse őket? Ez lenne a magyar szóvá válás kritériuma? A mindennapi ember is értse, vidéken?
Esetleg attól lesz magyar, hogy úgy toldalékoljuk, mint más, ötszáz éves (ezer éves) szavakat?
A nyelvtörvény szerint a pub mellé ki kell írni a cégtámlára, hogy kocsma, merthogy a törvény szerint nem magyar, hiába használjuk. A jó érzésem – enyém – tiltakozik a sansz ellen, hiszen van rá szép magyar elnevezés: esély. A spész pedig nem a legvégső határ értelemben, de legalábbis „szóköz” értelemben lehet, hogy tényleg magyar szó? Ha a sansz magyar, és így írjuk, jöhet a szpész is…
A fater gyökeret vert a nyelvünkben, tehát már magyar. Vajon benne van az akadémiai szótárban? És vajon a következő a páb lesz? Esetleg az antiédzs, mint formula? Hiszen ezt a reklámban nap mint nap halljuk, mi sznob budapestiek és a Vidék-Magyarország is…
Legutóbbi hozzászólások