Tartoztam egy vasárnapi beszámolóval, de elszaladtak fölöttem a napok, és hiába akartam hosszan írni a Tuan kiadó lézerfegyveres partijáról, csak nem jutottam el odáig. Ráadásul időközben Ódor Ákos és Merras is megírta, mi történt, és eltöprengtem, mi egyebet írhatnék – hosszan. Nem is szaporázom, pár szó után inkább beszéljenek a képek.
Kimentünk, felvettük sapkáinkat, aztán belevetettük magunkat a szentendrei volt laktanya romjai és épületei közzé, hogy lézerrel levadásszuk egymást. Hétszer csaptunk össze, ebből nekem öt esetben jutott a távcsöves puska, és kiélhettem sötét ösztöneimet. Írók, szerkesztők, kiadótulajdonos a célkeresztben… naná, hogy remek volt. Naná, hogy naná… Két esetben más fegyverrel törtem előre, és rá kellett jönnöm, hogy túl keveset gondolkodom a harcvonalban, vagy a mozgásom túl lassú. Kollégákról – mint dr. Pálinkás Imre – kellett volna példát vennem, tovább maradtam volna játékban, növelve a csapatom győzelmi esélyeit… Nem mintha kellett volna, ötször is sikerült győznünk (hehehe, öreg csapat, mi, Kistibi???).
A csata képei:
Find more photos like this on SFport.net
Mindezek után jött a grillezés és a sörözés-borozás a zöldben, az alkonyati égbolt alatt. A faszénen sült hús íze utolérhetetlen, a pác zseniális volt, Mórocz Tibor pedig a hőség ellenére is kitartó. A grillezés képei az éhes és aztán a jóllakott társasággal:
Legutóbbi hozzászólások