A Les Revenants egy francia minisorozat, nyolc epizód, nem több. Azért kezdtem el nézni, mert felkeltette a figyelmem a beharangozó: tudniillik, hogy egy meg nem nevezett kisvárosba visszatérnek a holtak. Ne zombikra és vámpírokra gondoljunk rögtön, ezek olyan franciás holtak. Mindegy, hogy mikor haltak meg (van, aki harmincöt éve, s van, aki négy évvel a történet előtt), egyszerűen hazaballagnak. Nem tudják, hogy halottak, nincsen emlékük az utolsó órákról, percekről. Hazamennek, be a házukba, szobájukba, és ott szembesülnek rokonságukkal.
A sorozat első epizódjai a családi kapcsolatokra koncentrálnak, ki, hogyan dolgozza fel szerette visszatértét. Hamarosan krimiszál is kapcsolódik a sztoriba: az egyik feltámadó figura ugyanis sorozatgyilkos volt halála előtt. Ez a vonulat azonban nem megy át fő szálba, s bár a főszereplők jó része zsaru, nem lesz a miniszériából krimi.
Mindezzel együtt a Les Revenants hihetetlenül lassan indul, az első epizódban csak jönnek a holtak – szám szerint öt. Jönnek és jönnek, tévelyegnek, hazatalálnak, keresik szeretteiket. Aztán megint tévelyegnek. Hat különböző szálat követünk nyomon (van egy leszúrt halottlátó lány is, Lucy), ettől később bonyolultabb lesz a sztori, és fokozódik a rejtély, de nem gyorsul be.
Nem tudom, hogy francia specialitás-e, de egyetlen szeretni való szereplő sincs a sorozatban, és ez engem kicsit idegesített. Mindenki zakkant, ami abban az esetben is zavaró, ha tudjuk, mennyi katasztrófa sújtotta a városkát: harmincöt éve átszakadt a régi gát, pár éve pedig egy gyerekeket szállító busz futott szakadékba. Lényegében tehát minden családnak van kit gyászolnia, de a nézőnek elég ez a lassú, depressziós fájdalom is, a negatív személyiségjegyek egyenesen kikészítőek. A papot is csak addig hiszed jó fejnek, míg ki nem hívja a segítséget keresőre a rendőröket.
Na, innentől csak az olvasson tovább, aki szereti, ha spoileres információkat olvashat.
Sok a következetlenség is, ami egyértelműen forgatókönyvírói hiba. Miközben egy szereplőnk lelő egy rendőrt, és nyilván egy óra múlva mindenki tudja ezt a rendőrörsön, az állomány mégis egy súlyos testi sértés gyanúsítottját keresi össze-vissza. Nem tudjuk elkapni azt a pillanatot sem, amikor bizonyos karakterek megtudják és elfogadják, hogy a halottak köztünk járnak. Lena sebhelye (van vagy harminc centi a gerince mentén) egyszerű időhúzás, hogy történjen valami, aztán olyan könnyen túllépünk rajta, mintha nem is került volna vele kórházba… és sorolhatnám…
De még sem ezek a legrosszabbak: hét rész után a sorozat befejező epizódjában, amikor már újra feléledt az is, akit menet közben másodjára meggyilkoltak, hirtelen megjelenik egy halott horda – feltételezhetően a gátszakadás hajdani áldozatai. Nem megy át zombisba a történet, de eléggé közel áll hozzá, innentől viszont elveszítette azt a misztikumát, ami számomra hétszer ötvenkét percben fenntartotta a feszültséget (Fogalmunk sincs, hogy eddig hol kolbászoltak – elméletileg az erdőben állatokat égettek… Nem, ne kérdezzétek, hogy „most mi van?”. Nem tudom, mint ahogy azt sem, ha az öt túlélőnk normálisan mozog, ezeknek mi bajuk a térdükkel és a csípőjükkel.).
Semmi nem derül ki, nem csupán a visszatérések oka, miértje, de a régmúltban elkövetett gyilkosságok-balesetek oka és miértje sem. Nem tudjuk, miért döglöttek bele a tározóba az állatok (nagyon jó a jelenet, de miéééért?), miért nem segít a külvilág, ha nincs áram, miért nem törekszik senki rá, hogy elővegye a mobilját és hívja a párizsi katasztrófavédelmet… vagy akárkit. Se füle, se farka, mondaná a nagymamám. Ez a befejezetlenség megint csak frusztráló. Sejtet egy második évadot, de arra már nem vagyok kíváncsi. Nézzék csak a franciák.
Legutóbbi hozzászólások