Lenni vagy nem lenni? Shakespeare, Schwarzenegger és Mel Brooks. Fura névsor, első bevillanás Hamlet általánosan ismert monológjának még általánosabban ismert első sorára. Jelen esetben a Vígszínház darabja, Marton László rendezésében, Lukács Sándor (Jozef Tura), Hegyi Barbara (Mária) és Fesztbaum Béla (Bronski) főszereplésével.

Lengyel Menyhért darabját kétszer is filmvászonra vitték, először 1942-ben Ernst Lubitsch rendezésében Jack Bennyvel és Carole Lombarddal. Negyven évvel később az átdolgozott művet Mel Brooks és Anne Bancroft játszotta el Alan Johnson direktor keze alatt. Nem tagadom, ez az 1983-as feldolgozás számomra nagyon kedvelt. A darab találó, tele sajnálatos áthallásokkal, keserédes hangulattal, fájó komikummal és nevetős tragédiával. Akár a 20. századi történelem, és azok az emberközeli sorsok, amelyekből a komor idők kihozzák a legjobbat, és ahol a pillanatnyi boldogságnak örülni kell és a legvégsőkig megélni azt.

Ezt a hálás darabot a Vígszínházban nem sikerült színpadra állítani. Nem volt rossz, de ez csupán az eredeti szövegnek és a fordulatoknak, tehát magának a sztorinak és a dialógoknak volt köszönhető, nem a darabban résztvevőknek. A mű rendezése egyenetlen, mintha a két felvonást két különböző ember rendezte volna meg. Az első felvonás a narrátor testetlen hangjával indul, majd tévelyeg, darabokra esik, széthullik, össze nem dolgozott flash-seket látunk, amiket tablószerű képek ketté is vágnak (jó ötlet, de minek?). Nem hiszem el, hogy korabeli (lengyel) színészek vannak előttünk, és ez a legrosszabb – a Vígszínház társulatának színészeket kellene eljátszaniuk, de mintha nem tudnák, hogyan kell.

Nem baj, ha a jelen kissé felfordult, hangos és keserű politikai légkörében az áthallásokat nem meri a rendező kierősíteni, (végül is a néző mulatni ül be gy ilyen darabra, nem?) de Bronski monológja az elején, amit A velencei kalmárból kölcsönzött, nem az áthallások miatt kellett volna, hogy erősebb legyen, ez nem egy kispadon elmondott valami, kortünet és a Hitlert alakító lengyel színész lelkének fájdalmas önvallomása, amely a darab végén nyer értelmet. A mesterség nem látszik a karaktereken, néha ripacsok kellenek legyenek, néha őszinte, szenvedő emberek, ez a kettő partok nélkül mosódik össze a Víg színpadán. Elmaradnak a csúcspontok, Lukács Sándor képtelen kijátszani Hamlet-monológ feszültségét, mert színtelen mellékszereplőként (árnyékban) szövik bele csupán a romantikus szcénába, rettenetesen rossz ritmusban. Sajnos képtelen kijátszani a nagyjelenetét is, uralja a színpadot, de nincs katarzis, nincs ott az élet-halál komédiása, ahol átlényegül Jozef Tura…

Sajnos a „kisebb” szerepek még ennél is jobban elsikkadnak. Mit mondjanak akkor a többiek, akiknek még ennyi figyelem sem jut? Gyuriska János, mint Erhard SS-Gruppenführer néha ki-kiesik a szerepéből, leginkább akkor, amikor hirtelen ember akar lenni. Nem értettem, miért. Elmaradnak a felismerések is.  Elmarad a pillanat, amelyben észbe kap Siletzky professzor, vagy hogy hol és miért kezd el gyanakodni Tura az ifjú repülőhadnagyra, aki feláll a nagymonológ alatt, és elhagyja a nézőteret, hogy találkozzon Máriával, Tura feleségével. Nem mellesleg Molnár Áron alakításának jót tenne egy kis természetesség, rajongót persze nem könnyű alakítani, de oldja meg!

A Lenni vagy nem lenni a végén nagy tapsot kapott a hálás közönségtől. Bár a második felvonás némileg jobb volt, még abban is sajnálatosan sok lehetőség úszott el, és fájt, hogy ezek a remek szerepek nem teljesedhettek ki. A darabot kísérő élőzene sem volt mindig eltalált, ahelyett, hogy alájátszott volna a jeleneteknek, tompította a hangulatukat. Jót tett volna egy fantázia-kirándulás a hetven évvel ezelőtti Varsóba, hogy ne csak a hentes hozza a korabeli évek helyi ízét, illatát, zenéjét, gondolatait és érzéseit. A hentes, aki a darab elején kétszer fél percig látható…

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás