Kicsit hosszú és kicsit fárasztó vasárnap van mögöttünk. Reggeli hétkor, ebéd este hatkor. A kettő között SF és F irodalmi nap az Aranytízben. Bár kávé nem jutott, azért remek volt összefutni ismerősökkel és ismeretlenekkel…
És most kis lazítás… Nerudától…
A tenger van kint? Jól van, bejöhet.
Kérem
a nagyharangot, azt a zöldet,
nem, ez nem az, a másikat, amelyiknek
a bronz száján az a repedés van,
és most semmi nem kell, egyedül akarok
maradni a főtengerrel és a haranggal.
Nem-beszélni akarok és jó sokáig,
hogy csönd legyen, még tanulni is akarok,
tudni akarom, létezem-e még.
Legutóbbi hozzászólások