Hazatértem a hétvégén a szülői házba, lévén, hogy húsz éves érettségi találkozóra került sor. A fiókok mélyén fényképek után kutatva találtam azonban más apróságokat is, amelyeket huszonhárom- huszonkét éve eltettem… Az első lépéseimet a sci-fi közösségi életben.
Most megosztom veletek…
Így kezdődött 1984 végén a veszprémi Kvark sci-fi klubban, ahol elsőként Lantos László előadását hallgathattam meg – ma már nem tudom miről, ám arra emlékszem, hogy az előadás után a Végső visszaszámlálás című filmet néztük meg egy olyan éppen csak terjedőfélben levő kis készüléken, amit videónak hívtak… A főszereplők között ott van Martin Sheen, akiről még nem tudhattam, hogyfélig-meddig nevet fog kölcsönözni nekem…
Pár hónap után, tavasszal visszamerészkedtem a klubba, amit azóta sem bántam meg. Remek barátokra leltem ott, akiknek ugyanaz az érdeklődési köre volt, mint nekem. Ott hallgattam először Mike Oldfieldet, hallottam az önző génről vagy az aromaterápiáról. Ne feledjük: 1984-85-ben ezek korántsem voltak olyan mindennapi témák, mint ma. És persze estékbe menően beszélgettünk és vitatkoztunk. Soha nem felejtem el, hogy Novotny Karcsival hetekig tárgyaltuk, hogy az ember vagy a patkány jobb túlélőgép-e… (Opcionálisan a skorpió is ott van a jelöltek között)
A mellékelt kártyát az akkori precíz klubvezető, Sándor Tibor írta alá 1985 decemberében, amikor már teljes tag voltam, minden hét keddjén ott fent a várban, a Tolbuhin úton…
Nem sokkal később az országos sci-fi élet is beszippantott magába, és 1348-as (!) sorszámmal a VÉGA Magyar Sci-fi Egyesület tagja lettem. A kártyát Basa Zoltán írta alá, és egy 1985-ös betétlappal együtt érvényes.
Ha visszaemlékszem, már csupán azért is nosztalgia fog el, hogy ennyien voltunk akkoriban, akik a sci-fit nem csak a karosszékben ülve élveztük, hanem kluboztunk illetve találkozókra is jártunk.
A legnagyobb találkozó a nyolcvanas években a HungaroCon volt, amely évről évre más városban került megrendezésre.
Megtaláltam az 1987-es HungaroCon belépőmet… Íme. Látható, hogy még a veszprémi Kvark klubot is feltüntettem rajta. Naná, hiszen oda tartoztam.
Fényképeket kellene keresnem abból az időből, mert bizony nem emlékszem, 1987-ben hol is volt HungaroCon. Talán Gödöllőn?
1987-ből származik egyébként a másik VÉGÁ-s tagságim, ami a gyors megújítás miatt immár a 0052-es sorszámot viseli. (Az is igaz, hogy ekkor már érezhetően csökkent a klubos kedv szerte az országban – a videó térhódítása nem tett jót a közösségi életnek, csupán látszólag. Az első időkben ugyanis megnőtt a klubosok száma, mivel a videó még csak a művelődési házakban volt elérhető. Aztán a családi elterjedés kivonta a klubokból azokat az embereket, akik videózni mentek oda. Közben pedig az alkotó élet és az érdeklődőbb, információra, előadásokra vágyó fiatalok elmaradtak… )
Ezt a VÉGA tagságit már dr. Horváth Sándor szignózta. Rá személyesen is emlékszem az akkori közgyűlésekről. Ekkortájt ismerkedtem meg jobban a vezetőséggel is, Preyer Hugóval például. De a találkozók akkor is rólunk szóltak, a közös érdeklődésről és a barátságokról.
Azokon a hétvégeken a koliszobákban kifulladásig folyt a vita időutazásokról, könyvekről, egymás novelláiról, kiadványairól… Lehetőségeinkről és feladatainkról. (Egy másik adalék a korhoz: fanzint kiadni a megyei tanács művelődési osztályának engedélyével tudtunk csak – az engedélyre pedig hónapokat kellett várni.)
Lassan a végére érek… persze nem a sci-fi élet zárult le, hanem csak a nyolcvanas évek. A csúcsa 1988-ban a XIII. HungaroCon volt a Kongresszusi Központban Budapesten, ami egyszerre EuroCon is volt, Erich von Danikennel és John Brunnerrel. Akkortájt kezdtek a kiadók nyitni olyan merész gondolatok és érdekességek felé, amit Daniken és Nemere István pendített meg nekünk. Emlékszem, hogy a szemüvegem eltörött, és határtalan fogfájás kínzott azon a hétvégén, mégis a legjobb emlékeim közé tartozik…
Persze az az év tartogatott még egy Galaktika-rendezvényt is, ahol Szepes Máriával és Fehér Klárával találkozhattam sok más, remekbe szabott író, és persze a magazin akkori szerkesztői mellett. Hihettük volna, hogy ennél csak jobb lesz – de aztán ránk szakadtak a kilencvenes évek, amikortól is sokkal több sci-fit kaptunk kézbe, de a közösségi élet csak vékonyodott és vékonyodott…
De nem halt meg teljesen… És sikerült egy évtized múltán feltámadnia… Hajrá, így tovább 🙂
Legutóbbi hozzászólások