A Kutatók éjszakája idén a Petőfi Irodalmi Múzeumban talált minket Antal József kollégával, ahol leginkább két előadás miatt mentünk el. Az egyik a science-fiction irodalom jövőjéről szólt, a másik pedig egy kerekasztal beszélgetés Nováky Erzsébet, Hankiss Elemér, Simai Mihály és Kampis György tudományfilozófus részvételével. A téma: a világ 2025-ben. Úgy adódott aztán, hogy a két programpont közötti előadásokat is meghallgattuk, tehát kiokosodtunk paleofuturológiából és a jövőkutatás módszereiből.
Kozák Tibor a tudományos fantasztikumról tartott előadását egy Alain Le Bris idézettel vezette fel: „A science fiction nem más, mint az értelem tündérmeséje”. Ezt követően megnéztünk azért pár konkrétabb meghatározást is, majd az előadó hitet tett amellett, hogy a tematika 15-20 éven belül kanonizálódhat, és még a középiskolai oktatásba is bekerülhet pár SF-író. A szépirodalom és az SF közötti különbségre is kitértünk, amely a támogatás helyzetét, a piaci helyzetet, eszköztárat, fórumokat és a szerzőket érintette. Ahogy az előadó fogalmazott: az NKA támogatja a szépirodalmat, a sci-fit viszont a szokásjog miatt nem. A támogatások elmaradása viszont jó is lehet a sci-finek, mert így nem kell megfelelnie senkinek és semminek.
Nováky Erzsébet (Corvinus egyetem, Jövőkutatási Tanszék) előadása a jövőkutatásról kicsit szürkébb és szakmaibb volt, és leginkább csak a jövőkutatás nyúlfarknyi (1968-tól) történetébe és a módszertanába engedett bepillantást. Én vártam, hogy majd megtudok valamit a 2025-ös évről, de semmi ilyesmi nem történt, sem az előadáson, sem a későbbi kerekasztal-beszélgetésen, ahol is csupán egy kis létszámú felmérés eredményét ismerhettük meg: milyen is a mostani középiskolás és egyetemista fiatalok világlátása, jövőhöz való hozzáállása. Nesze semmi, fogd meg jól.
A paleofuturisztika előadója Thuróczy Gergely volt. Elmondása szerint a kacifántos elnevezés mögött a múltba visszatekintő jövőkutató áll, azaz azt nézi, hogyan képzelték el a jövőt a múltban. Az előadó példákat hozott, Fehér Klára 1957-ben kiadott Földrengések szigete című regényét, és Stanislaw Lemtől a Kiberádiát. A közönség idősebb tagjai élvezettel hallgatták az előadót – nekik a felidézett múlt megélt éveket jelentett.
Kis szünet következett, amikor is sikeresen eltüntettem egy gyrost, József meg egy baklavát – hosszú volt a nap, megéheztem. Mire visszaértünk a PIM vörös termébe, az addigi 12-20 ember helyett hirtelen százat találtunk, feldúsult a nézőközönség a kerekasztal-beszélgetésre. Szörényi László irodalomtörténész kellett volna vezesse a beszélgetést, amely az első órában inkább kiselőadásokból állt – beleértve a moderátort szereplését is. Egymás észrevételeire kevés reflexió érkezett, inkább csak kiegészítések: ki-ki saját kutatási területének, foglalkozásának ívéről tekintett ki a lehetséges jövőre. Ami nagyon nem volt pozitív kicsengésű. József meg is bökött párszor, „Na, é-é-én vagyok pesszimista?”, kérdezte minduntalan.
Simai Mihály közgazdász professzor szerint demográfiai és élelmiszerellátási problémák várnak ránk. 2050-re kilencmilliárdan leszünk, és az utolsó ötven év alatt annyi élelmiszert kellene megtermelnünk, amennyit az elmúlt tízezer évben összesen. Bizonyos országok elöregednek (jóléti társadalmak), mások pedig a demográfiai robbanásnak köszönhetően nem, de szegények maradnak. Hihetetlen nagy szakadék lesz az államok közötti szociális rendszerekben. Nem lesznek munkahelyek, mert munkahelyellenes a gazdaság és a technológia is. A feszültségek óriásira nőnek, és a világ nincs felkészülve a politikai kockázatok kezelésére, amely még inkább kiélezi a másik harminc kockázati tényezőt. Különféle autokrata rendszerek, féldiktatúrák, diktatúrák jönnek majd létre. Elképzelhető az is, hogy Khomeini ajatollah álmát, az iszlám világforradalmat is meg akarják majd valósítani.
Kampis György evolúciókutató és tudományfilozófus szerint nem várhatjuk a tudománytól azt, hogy ezeket a problémákat megoldja. Számomra elkeserítő volt, amit mondott, tudniillik a tudomány presztízse annyira semmivé lett, hogy az egyetemek legjobbjai nem mennek el kutatónak. A legjobbak a bizniszben keresnek állást – évtizedes tendencia ez. „A tudomány bővülésének és technikává válásának romlottak a társadalmi feltételei.” A financiális környezet is romlott: kevesebb pénz jut stratégiai kutatásokra, és ha jut is, azonnali eredményt várnak, rövid távú haszonnal kecsegtető projektek futnak leginkább.
A tudomány általános elfogadottsága is gyengült, a tudományos igazságok legfeljebb egynek számítanak az igazságok közül. (Lásd pl. az orvoslásban a tévés gyógyítás elfogadottságát.) Radikális leértékelődésnek lehetünk szemtanúi.
Kampis szerint a kulturális, gazdasági, társadalmi evolúció nem rendelkezik stabil állapotokkal. Vagy növekszik vagy összeomlik. „Egy drámai szingularitás előtt állunk”, mondta az előadó. És nem lesz jó a változás. Kialakulóban van a világ több részre szakadása, és nem mindegy, melyik oldalra fogunk kerülni, tette hozzá. Most úgy látszik, azon a felén vagyunk, amely majd erőszakkal fogja védeni forrásait.
Hankiss Elemér távolabbról kezdte, a történelem kezdetéhez nyúlt vissza, a Kr.e. 6. századi axiális fordulathoz. A végére eljutottunk ugyanide, Hankiss szerint most is axiális változás zajlik, kábé ötven-hatvan éve. És nem tudhatjuk, hova fog vezetni. A tradicionális társadalmak felbomlottak, az individualizmus azonban nem véd meg minket. „Minél érthetőbbé válik a világmindenség, mintha annál inkább értelmetlenné és céltalanná válnék”, mondta Weinberg. Mi vár ránk? Új világ vagy új világzűrzavar? „Globális dzsungel”, ahogy Stanley Hoffman mondja?
A 20. században létrejött a „homo irracionalis” vagy a „homo brutalis”, nem egyértelmű a pozitív jövő. Régen az anyák azt tanácsolták gyermeküknek, hogy szeressék felebarátaikat, ma azt, hogy szeressék önmagukat. Régen takarékosságra hívták fel a figyelmüket, ma a fogyasztás a király. Régen önmérsékletre intettek, ma a lényeg, hogy minél jobban kiélje az ember a vágyait. Take care! szólt a tanács hajdanán. Take a risk, így ma. Hankiss szerint valahol középen kellene megtalálni a helyes utat, de ide még nem jutottunk el.
Legutóbbi hozzászólások