Visszatekintés, mivelhogy szerda este van már, a didergős könyvfesztivál óta eltelt pár napban megugrott a hőmérséklet és ezer fokkal megérkezett a tényleges tavasz; visszatekintés, mivel már el is feledtük szinte a hétvégét, mert félúton járunk húsvét felé, bár akik hivatalosan is kint voltak, lehet, hogy még nem aludták ki magukat; visszatekintés, mert már nem is Budapesten vagyok, hanem délebbre… és ha az ember távol van Budapesttől, akkor bizonyos pillanatokban a főváros olyan álomszerűen lehetetlennek tűnik, könyvfesztiválostól, Millenárisostól.
Eredetileg úgy terveztem, hogy szombaton nézek ki először a Könyvfesztiválra, a csütörtök-péntek Veszprémben talált volna. Aztán úgy adódott, hogy csütörtök délután egy Kossuth rádiós beszélgetésre kértek fel, ami miatt mégis maradtam Budapesten és kibattyogtam a Millenárisba. Hűvös volt, és alig páran lézengtek mind kint, mint az épületekben. A Galaktika standon Farkasék fázósan dideregtek, szél rángatta a könyvek védelmére a tetőre kifeszített nejlont, néha futó zápor szaladt el fölöttük.
Find more photos like this on SFport.net
Bent, a Csodák Palotájában melegebb volt, de ember nem sokkal több, a kiállítók száma jócskán felülmúlta a látogatókét. Balra és balra tartva megtaláltam a Kossuth rádiós sarkot, ahol Képes Gáborral futottam össze – mint kiderült, ő a másik vendég. Annyi időm volt csak, hogy gyorsan a kezembe vegyem az Alexandra standon a Jumurdzsák gyűrűjét (ekkor láttam először), aztán le is tegyem, majd jött a három óra és kezdődött a beszélgetés… azaz kezdődött volna, ha a beszélgetőtársaink egyike, a műsorvezető hölgy megérkezett volna a saját műsorának felvételére. Na de, semmi baj, húsz perc után betoppant (a vonatomat este tíz perc híján késtem le), leült, kezdtük… aztán az eddigi legrosszabb rádiós interjút sikerült rögzíteni, amin részt vettem. A hölgynek mindkét telefonja megszólalt felvétel közben, és masszívan csak az ufókat és a „miért nincs magyar sci-fi film?” témáját sikerült körüljárni… a Könyvfesztivál kellős közepén. Illetve sikerült lesajnálni a műsorvezetőinknek a sci-fit, amidőn kivették a szépirodalom köréből.
Szombatra már kihevertem a dolgot, bár nem éreztem késztetést, hogy visszahallgassam az anyagot (köszönöm azoknak, akik hallották, hogy nem róttak meg érte). Visszatértem viszont a Millenárisba, egyenesen Veszprémből. Először is Böszörményi Gyulát „kaptam el” a Könyvmolyképző standjánál, amint dedikált. Öröm néha látni, mert ritkán keresztezzük egymás útját, ráadásul megbízásom volt, hogy a Gyermekasztrológia kötetet aláírassam vele. Aztán szedtem a lábam és átnyargaltam a Lehel térhez a Talentum Kulturális Estékre, ahol Fonyódi Tibor és Bicskey Lukács voltak a KIMTE vendégei. Éppen csak az előadás felét tudtam meghallgatni, és irány vissza a Millenáris, ahol Robert J. Sawyerrel szerettem volna találkozni, de arról már lekéstem… Megvolt az évi egy találkozásom Digtális búsképű lovaggal, a negyedéves Istvánékkal és még sok mindenkivel – jó látni, hogy a könyvek azért csak összehozzák az embereket. És persze egy szerencsés pillanatban le tudtam kapni a köztársasági elnökünket, amint megmutatják neki, hogy kell kinyitni egy könyvet…
Find more photos like this on SFport.net
Este persze átvonultunk a Trombitásba, ahol pár órát elbeszélgettünk még (kifejezetten hamar oszlott a társaság). Kiderült, hogy Lukács volt Jar-Jar Binks magyar hangja, ezt a döbbenetét Jun ki is blogolta.
Vasárnapra lett meghirdetve a Jumurdzsák gyűrűjének Alexandrás dedikálása. Pierrot (Marosi Z. Tamás) mint újdonsült apuka esett be rá (talán elárulhatom – az előző esti koncertjén amúgy is megosztotta közönségével örömét), és szorgalmasan dedikálta mind a könyvet, mind a rajongók által eléje tolt képeket. Érdekes és élvezetes volt, és bár mindkettőnk aláírása kilóg egy könyvből, azért jól elfért egymás mellett. Ezek után egy másfél órás interjú következett az [origo] újságírójának, Dömötör Áginak, aki a könyvet addigra elolvasta, viszont megakadt a játékban a második napon… Sok mindenre kitértünk, le is fáradtam tisztességesen. Sikerült viszont megfogalmazni magamnak (a megjelent interjúban nem volt benne), mi a különbség a játék és a könyv befogadási szintjei között: míg a játék képi világát a játékos megkapja és a történet interaktivitása az, ami a történetbe bevonja, addig a regény sztorija adott, viszont a szövegnek magának kell az olvasóban képpé formálódnia – nyilván ezek más-más befogadói attitűdöt kívánnak. Ezért van, akinek a játék van, akinek a könyv fog jobban tetszeni.
Sikerült megismerkedni a hétvégén az Alexandra stábjával – kijelenthetem, hogy rettentő kedvesek és aranyosak voltak. Záráskor jöttünk el, a Galaktika standjánál fáradtan támaszkodó Farkastól azért még sikerült elbúcsúzni, nem tudok olyan későn távozni, hogy ő ne tartsa a frontot.
Legutóbbi hozzászólások