Már a múlt héten kiszúrtam magamnak az Írószövetség 17-i könyvbemutatóját, amely Bencsik Gábor Cigányokról című könyvéről szólt. A könyv visszatekintés e nép múltjába, olyan történelmi korokra és eseményekre, amelyekről kevés írott információ maradt fent. Nem véletlen tehát, hogy közel száz régi illusztráció is található az oldalakon: ez is sokban árulkodik a címszereplő népcsoportról.
Jelen helyzetben, amikor a társadalom nagy része morog és köpköd, egészében kárhoztatva genetikai örökségéért a cigányságot, szükség van ilyen könyvekre, de ilyen bemutatókra is. Rostás Farkas György költő indította el a bemutatót, és két idézettel máris megszabta a gondolkodás irányát. Idézett Gyurkovics Tibortól, aki szerint nincs másság, csak „mienkség” van. És idézett Zrínyi és a nagy magyarok nyomán: „nem vagyunk alávalóbbak egyetlen nemzetnél sem”. E gondolatot a cigányságra is lehet érteni, mert egyrészt ők is a nemzet részei (kettős arany pántot hordanak homlokukon – hiszen cigányok és magyarok egyszerre), másrészt a nemzetek nem egymás alatt, s fölött helyezkednek el, hanem egymás mellett. Mindnek megvannak a maguk értékei.
A köny is e szellemben íródott. Bencsik Gábor elmondta, hogy 1994-ben, amikor elindult azon az úton, ami ide vezetett, csodálkozva látta, hogy kutatóink eljutnak a világ legtávolabbi sarkába, de a szomszédos utcákba nem. Tanulni lehet szuahélit és szanszkritet, de roma nyelvet nem. A dualizmus végén elkezdődött ugyan a cigányság kultúrájának, történelmének felmérése, leírása, de aztán ez megszakadt, s hosszú évtizedekig nem történt semmi. Pedig egymás elfogadásához egymás megismerésén keresztül vezet az út.
Forray R Katalin, aki Pécsett vezeti a Romológia Tanszéket az egyetemen, szintén megerősítette azt, hogy szükség van a cigányság történelmének, kultúrájának feltárására. Elmondta, hogy a hagyományok felbomlásával, értékek elvesztésével az értéktelenség lett úrrá a szegény roma falvakban. Ez nem jó senkinek. Sem a cigányságnak, sem a többségi társadalomnak. Ezért kell segíteni rajtuk.
Aki e sorokat olvasva úgy véli, hogy a cigányságnak pedig nincs kultúrája, az – bizton állíthatom – téved. Nyúlfarknyi ízelítőt kaphattunk belőle: Kathy Horváth Lajos hegedűjátéka a bemutató elején és végén ezer hangon idézett örömet és fájdalmat „Indiától Európáig”.
Rostás Farkas Györgynek a végén volt egy mondata, ami megütötte a fülemet: „nekünk nem voltak papjaink vagy tanítóink, nekünk sorsunk volt.” Azt hiszem, hogy ezt át tudja érezni minden magyar. A magam részéről úgy vélem, lehet minek mentén közeledni a cigánysághoz. Már csak azért is, mert egy országban élünk, s kell élnünk ezután is. És jobb békében, mint háborúban.
Legutóbbi hozzászólások