Már egy ideje szeretnék írni sorozatokról, úgy mint a John Doe vagy az Őslények kalandorai (amely annyira brutális, hogy negyedórára el kellett sötétednie miatta az RTL klubnak). Gondoltam, hogy egy-egy ajánló talán meghozná a kedvét azoknak, akik eddig nem látták őket. Aztán szerettem volna írni egy bekezdést a 24 második évadáról, melyből az m1 jeleneteket vág ki, hogy a karikához igazítsa az epizódok némelyikét, de erről aztán letettem, arra gondolva, hogy illene már a jót is észrevenni. Most megint itt ülök a gép előtt, de a téma nem a sorozatok, hanem a tojások.
A tojások, amelyeknek eldobálása egy bejelentett tűntetésen X személy felé nem garázdaság, és nem is bűncselekmény, csak testmozgás. Bátran lehet dobálózni élelmiszerekkel, mert ez állampolgári jogunk – legalábbis így látja az az ügyész, aki a melegfelvonuláson lekapcsolt rendzavarók ügyében eljár.
Az első gondolatom persze az, hogy de jó lenne, ha valaki megdobálná az ügyészt záptojásokkal, mondjuk minden reggel, amikor belép a munkahelyére, ahol elméletileg a békés állampolgárokat védi, és nem azokat, akik megdobálják őket. Pár nap elteltével lehet, hogy másképp gondolná a dolgot.
A második gondolatom pedig egy emlékhez kapcsolódik… Harmadikos voltam Veszprémben az 1-es iskolában, és szerintem az iskola legrosszabb kölyke lehettem, heti egy-két beírással. Igaz, én kilenc éves fejjel sok beírást jogtalannak találtam, mint például azt is, amikor az osztálytársamat megdobáltam a tízóraimmal. Akkor persze osztályfőnöki intőt kaptam, nyilván azért, mert kilenc évesen nem voltam teljes jogú tagja a társadalomnak, és csak tizennégy év felett lehet dobálni élelmiszerekkel másokat… Én most már ezt tudom, de micsoda törés lesz annak a gyereknek az életében ma egy hasonló intő, aki azt látja a tévében, hogy tojást dobálni szabad, nem ütközik bűncselekménybe, sőt, bizonyos körökben vállonveregetés és kitüntetés jár érte. (Járulékos kérdés: az ügyész ezt majd vajon hogyan magyarázza meg a gyermekeinek?)
Komolyan: ma már jobb buli tojást dobálni, mint berúgni régen vagy elszívni valami fűszerűt. Az csak élvezet, ez hősies tett, piedesztára emel bizonyos körökben. A rendőr képébe üvölteni gyalázó szavakat szintén felemelő lehet, ha a tévé közvetíti, még fizetnek is érte a haverok egy kört valamelyik kocsmában. Teljesen jó, játékot kéne szervezni rá: amolyan pontgyűjtőset, egy mocskolódás tíz pont, egy tojás, huszonöt. Aztán meredeken emelkednének a pontok: utcakő eldobása kétszáz, cigány, zsidó, balos, meleg megverése ötszáz, rendőrverés ezer. Molotov koktél eldobása kétezer. Autó felgyújtása ötezer, rendőrautó megrongálása tízezer. A gyilkosság pedig…
Tudjátok, mi rémisztő? Hogy úgy látom, nincs messze ez az idő…
A politika nem tud változtatni, mert egy nagy többség nem akar változtatni. Így aztán persze az állampolgár részéről marad a beletörődés. Jól van ez így. Nyűglődtem már a magyar igazságszolgáltatás kétarcúságán (a kommentelők még sarkítottabb véleményt fogalmaztak meg), ezt most nem fogom megismételni. Lehangoló, de így is fog maradni. Marad a gyűlöletbeszéd, nem lesznek retorziók a dobálókkal szemben, és a bíróságok is maradnak a lightos, zsírmentes ítéleteknél. A kormányzat próbálkozik, de A Fidesz most már SZDSZ-es támogatással lazán távolmaradhat – lám, mondhatják, „a” Fodort sem érdeklik a dobálók -, különben is, az egészet rá lehet kenni a rendőrségre.
A rendőrségre, amely most abban a helyzetben van, mint a nyuszi a viccben. Nézd csak! Van rajta sapka!…
Legutóbbi hozzászólások