Komolytalan banda ez a scifis társaság – gondolhatták a kívülállók a Hadik kávéházban csütörtök este, ahová a Szépirodalmi Figyelő legújabb számának megjelenése kapcsán (van benne egy cikk az SF-ről) ültünk össze egy kerekasztal-beszélgetésre hárman: Németh Attila, Antal József és jómagam. Az estet Németh Attila szóviccei alapozták meg (ő kezdte, igenis ő kezdte), aztán sikerült a hazai SF-helyzetét elemezve teljességgel elkomolytalankodni a témát. Szerintem a feszültség tette, nem azért mert a témáról csak viccesen lehet beszélni. Sőt mi több…
A moderátor-cikkíró Paár Tamás igyekezett úgy vinni a szót, hogy a beszélgetésnek íve legyen és eljussunk az írói lét személyes kérdéseitől a hazai sci-fi helyzetén át egészen az e-bookokig, illetve az angol megjelenésig. Hogy mi, hárman, sok mindent nem azonosképpen látunk, az nem csoda, József borúlátóbb, én optimistább vagyok, Attila meg gyakorlatias. Így tehát ha bárki válaszokat szeretett volna, kapott bőven, hármat is – az üdvözítő utat azonban nem tudtuk megmutatni. Még abban sem értettünk egyet, lesz-e egyáltalán a távoli jövőben leírt szó.
Meg lett szólítva Miyazaki Jun is a Valóra váltó pályázat és az angol nyelvű megjelenések kapcsán, hogy ez micsoda lehetőség is. Aztán megszólalt a halk szavú, visszafogott és decens Képes Gábor, és mintegy csontot dobva a kutyák közé, megpróbált vihart támasztani közöttünk és a közönség között (flémhuszár, ki hitte volna?). A téma természetesen a külföldi és magyar SF-irodalom eltérő helyzetértékelése. Felmerült, hogy minden tehetség és produktum kérdése csak, de szép is lenne, ha csak ennyin múlna a dolog. Szerencsére akkor már több mint másfél órája beszéltünk, és ideje volt a sörözésnek is, így lekeverték a kerekasztal-beszélgetést, és az est rövid vita után oldottabbra váltott. Mivel azonban a Hadik teraszán a kellemetlen pincér az üres asztalok ellenére sem szorított nekünk helyet (csak ittunk volna és nem eszünk), így átmentünk a közeli borpatikába (ahol aztán ettünk is).
Legutóbbi hozzászólások