Hát úgy esett, hogy csatlakoztam Gáspár Ferenc és Cselenyák Imre írókollégákhoz, amikor elindultak Kárpátaljára iskolai órát tartani egy aprócska kis falucskában, Izsnyétén. Az iskolában magyar nyelvű oktatás folyik és éppen könyvtáravatásra készültek – magyar irodalmat, magyar szót vinni a következő nemzedékek közé. Ferenc, akinek Fortunate-sorozata egy kisfiú magyar történelembeli kalandozásairól szól, illetve Imre, aki Ágoston úrfijával és Jean-Pierre Montcassen álnéven publikált történelmi regényeivel szintén megidézi a régmúltat, örömmel vállalták el a felkérést, és persze bőven pakoltak regényeikből az ajándékcsomagba.
Akadályt csak a határon való átjutás okozott – a világóra mintha megállt volna arrafelé: még mindig a nyolcvanas éveket mutatta. Tányérsapkás vámosok, fegyveres őrök, bürokratikus hülyeségek. Kis híján megbüntettek minket, mert elgurultunk a vámos bódé előtt, aztán meg várhattunk, mert valakinek úgy tetszett… ahogy ezt harminc évvel ezelőtt is megtapasztalhattuk minden határon. Rájöttünk megint, mekkorát fordult velünk – szerencsére – a világ…
Beregszászon aludtunk, hogy másnap korán megérkezhessünk. Izsnyétére dimbes-dombos, gödrös utakon jutottunk ki, ez az a vidék, „ahol a madár se jár”. Az iskola (szemben a templommal) aprócska, de rendben tartott, az avatandó könyvtár kicsi. Mosollyal és barátsággal fogadtak minket. A beregszászi magyar főkonzul, Tóth István, és a könyvek célba juttatását segítő Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány zászlós asszonya, Dr. Vraukóné Lukács Ilona, nyitotta meg a könyvek házát. Utána következtek a kivételes magyar órák… Ferenc kardokkal, tőrökkel, buzogánnyal és rengeteg kis ajándékkal készült, Imre gitárral és könyvekkel. Tanulságos volt látni a „kicsik” lendületét és a nyolcadikosok tartózkodását.
Elbeszélgettem a történelemtanárral is. Elmondta, hogy sajnos a magyar történelmet a gyerekek csak fakultációban tanulják. Az ukrán történelem mellett a magyar csak a világtörténelem keretén belül kap helyet, de nyolcadikban például a nyolcvan órából csak harminc a világtörténelem, oda nem nagyon fér bele részletesen a magyar… Csoda, hogy nem tudják, ki Anjou Róbert, Nagy Lajos vagy Mátyás, és nincsenek tisztában a nagy nemzeti sorsfordulókkal? Az iskolák mindemellett szegények, történelmi térképekre sem telik. Elszégyelltem magam, hogy valaha olyan iskolában tanítottam, ahol a megrendelőlapról annyi térképet jelölhettem meg, amennyit csak akartam…
Tanulságos nap volt (a falon két zászló, két himnusz, ukrán címer és a magyar korona), tanulságos és barátságos. Gáspár Feri a kicsikkel eljátszatott egy királykoronázást (a nagyokkal nem ment volna). Megörökítettem, alább megtekinthető.
Legutóbbi hozzászólások