Kígyókkal és patkánnyal álmodtam.
Krúdy Álmoskönyve szerint kígyóval álmodni jelenthet betegséget, de gazdagságot is, attól függően, álmunkban mit tesz az állat. Ha megmar, betegség várható, ha a párna alatt van, a lélekre gyötrelem vár; ha kígyót szoptat az ember, akkor őszülés jön… De Krúdy nem beszél arról, mi van, ha egy kígyó körbehordoz, vagy ha hozzád dörzsölődik. Ugyancsak az Álmoskönyv szerint a patkány ellenséget jelez – ezt még akár magamtól is kitalálhattam volna. Ha viszont megharapna, akkor szerelmi féltékenység közeledik (de honnan?).
Keresem a magam Józsefét… Elmondom az álmom, és jöhetnek a megfejtések.
Egy kisebb, erdőben található tó mellett álltunk, ahol az itt élők szembesítették a látogatókat azzal, amitől azok félnek. Volt, akit például a krokodilokkal, másokat más állatokkal. A szembesítés lényege, hogy az állatokat megérintheted, és megtapasztalhatod, hogy még sem lesz semmi bajod. Én a kígyókat neveztem meg ilyen állatként, akiktől – mondjuk – inkább viszolyogtam, mintsem rettegtem. Erre közölték, hogy szembesítenek velük. Nagyon nem akartam, de szinte kötelező volt. Félemeztelenre vetkőztem és egy harminc centi hosszú és félujjnyi széles, átlátszó csíkot ragasztottak a mellemre. Tudtam, hogy azért, mert az első próba egy mindennél nagyobb kígyó lesz, ami enélkül egészben lenyelne. Ez segít, hogy ne prédaként lásson (kicsit tartottam is tőle, hogy mi lesz, ha az öntapadós csík leválik a mellemről).
Meg is jött a kígyó, kinyúlt a tóból és elkapott. Testének vége kétszer-háromszor körém csavarodott, és láttam magam, ahogy a barnás víztükör fölé emel. Megenni a szalag miatt nem tudott, de körbehordozott a vízfelszín felett tartva a tó szélénél, de nem roppantott össze, csak fogott. A feje, teste eleje a vízben volt, az állat lehetett vagy tizenöt-húsz méter hosszú, szürke, jellegtelen bőre volt. (Ebben a részletben egy harmadik személy szemszögéből láttam magam a kígyótest ölelésében.)
Ezek után a sekély vízben ültem, a víz a nyakamig ért, magam alatt éreztem a lágy állagú, ragadós iszapot. Szemben velem, talán méternyire, a parton egy ember ült, a jobb alkarján egy kígyóval és magyarázott, hogy nem kell félnem, mert a kígyók nem fognak bántani. Egy korallkígyó (én álmomban mambának neveztem) volt a karján, fekete, vörös, sárga csíkjairól felismertem. Tudtam, hogy rettenetesen veszélyes, ha megmar, akkor végem, a férfi mégis teljesen természetesen tartotta, s a kígyó békésen tekergett a kezén. A fazon közölte, hogy maradjak nyugton, a kígyók segítenek, megtisztítják a bőrt, lecsipkedik az elhalt hámsejteket, a bőrömnek jót fog tenni. Kígyókat eresztett a vízbe, s én éreztem, hogy víz alatt a kígyók hozzám érnek, tekerőznek, a kezemre csavarodnak. Három biztosan volt, de néha azt éreztem, százan is vannak. Ott ültem mereven a hideg vízben egy ideig. Amikor a kígyók eltűntek, kiszálltam.
A fazon megvizsgált. Mondta, hogy semmi bajom. A pólóm ujja alól (ekkor valami halványbarna szűk póló volt rajtam) kikapart valami sárgás dolgot, azt mondta patkányszar. Tovább vizsgált és sokkal többet is talált, és mérgelődött az alattomos dög miatt, ami a víz alatt becserkészett. Megvizsgált a póló alatt is, és rágcsálásnyomokat talált az oldalamon (?). Azt mondta, hogy a kígyóktól, amint tekeregtek rajtam, elérzéktelenedett a bőröm, ezért nem éreztem, hogy egy patkány a víz alatt közben megrágcsált. De a seb nem vérzett, csak egy féltenyérnyi, barna mélyedés volt, heg.
Legutóbbi hozzászólások