Sűrű volt az évvége, sűrűbb, mint a karácsony, ha az asztalra elém tett étkeket tekintem. A Lucullus baráti társaság feje, Túró, ugyanis nem átallott december 30-ára egy nepáli vacsorát meghirdetni, amit még se hagyhat ki az ember, pedig jól tudja, hogy a szilveszter és persze az új év eleje is kemény lesz. Nosza hát, Gergővel, Magdival és Manóval beneveztünk erre a körre is.
A vacsora a Himalaya étterem melletti Maharaja étteremben volt: errefelé már jártunk egyszer, akkor a trinidadi és tobagói konyha ízeit kóstoltuk meg. Kellemes meglepetés volt, hogy egy asztalhoz kerültünk Lőrincz L. Lászlóval és kedves feleségével, Zsuzsával, illetve akadt egy új asztaltársunk is Dóri személyében, aki mellé Gergő persze rögtön odatelepedett.
Elsőként egy leves érkezett ki, egyszerű étel, a tészta is benne főtt, ezért aztán Gergő vele kapcsán a „menza” kifejezést használta többször is. Én feltételezem, hogy Nepálban nem általánosan elterjedt a Michelin csillagos háztartás, úgy hogy szerintem rendben volt a leves, nem vártam többet, csak azt, hogy finom legyen. Ebben pedig nem volt hiba.
Find more photos like this on SFport.net
Tésztabatyuk jöttek eztán két mártással, majd a főfogások: kesudiós-kókuszos csirke és zöldséges gombóc csípős szószban. A csípős szószt szeretem, de én inkább a csirkehúsnál maradtam: abból legalább háromszor szedtem. Mellé hagymás házikenyeret (onion kulcha) és színes pirított baszmati rizst kaptunk, amit zöldségekkel, gyümölccsel és kesudióval dobtak fel (kathmandu tarkari pulao). Gyorsan jött a desszert: házi joghurt cukorral, kókuszreszelékkel és fahéjjal (shikrani).
Kellemes este volt, jó társaságban. Csak azt a vajas teát tudnám feledni. Só nélkül talán jobb lett volna, elmegy a fahéj és a gyömbér, de sóval??? Nem ízlett a mangós vodka sem, valahogy mintha a nepáli italoknak nem én lennék a célközönsége.
Másnap szilveszter a Trombitásban magyaros tállal, hagymás burgonyával, malacsülttel és párolt káposztával, lencsegulyással és rétessel. Elég kemény váltás volt, de persze szilveszterkor más a lényeg, akkor a bulihangulat sokat számít.
Find more photos like this on SFport.net
A társaság a szokásos volt, a szokásos utolsó pillanatos lemondásokkal. Akadt, aki azért nem jött, mert szakított a barátjával, és akadt, aki azért nem jött, mert megint összejött a barátnőjével. A fene se érti, ki miért nem bulizik akkor, amikor kifejezetten arra szolgál az este. Idén nem karaokéztunk, viszont volt tánc, és konfetti, meg szerpentin meg – elég meggondolatlanul – vittem olyan habfújó flakont. Manó hozott lézerfényt, pókert, társasjátékokat, de ebből csak a lézerfény került elő a csomagból, aki nem táncolt vagy evett-ivott, az beszélgetett.
Szóval ennyi történt évvégén… aki nem hiszi, nézzen utána a fényképeken.
Legutóbbi hozzászólások