Pár évvel ezelőtt, ha betértünk a Nyugati pályaudvar melletti Patkó Bandi étterembe, és rendeltünk egy kétszemélyes Patkó Bandi grilltálat, akkor biztosak lehettünk benne, hogy bálrmennyire is éhesek vagyunk, jól fogunk lakni. Sőt esetleg még valaki más is belekóstolhat az ételbe. De ez már a múlté, sajnálatos módon azonban nem csupán a grilltál tartalma olvadt le jelentősen, de a minősége is.
Egyik délután teljesen véletlenül futottam bele Davóba a Tuan könyvesboltjában, s mivel az előző SFportal Találkozás alkalmával elkevertem a headsetemet valahova, visszanéztem a Patkó Bandiba, hogy megkérdezzem, nincs-e ott. Ha már ott voltunk, leültünk, s ha már leültünk, úgy gondoltuk, megvacsorázunk, és fejből kértem egy grilltálat – mivel az emlékeimben z étterem-söröző kiemelten jó ételei közé tartozott.
A szakács azonban várakozáson mélységesen alul teljesített. A saslik nem csupán nevetségesen kicsi volt, de hideg és száraz. A baconos-camemberes mell hideg, rajta a sajt túlsült és kellemetlenül kemény (mikróban lesz ilyen). Akad még a tálon barackos mell, amelyből a barack látható is volt, a mell kevéssé alatta, illetve kaptunk egy tükörtojást mellé – ketten. A hasábburgonya száraz volt és hideg, ami elég kellemetlen. A gombával töltött göngyölt és a rizs volt egyedül ehető, de ez kevés egy 3200 forintos tálnak a boldogsághoz. Menzán jobbal szolgálnak.
Sajnálom, de a Patkó Bandiban leginkább a sörözést ajánlhatom ezután, a konyhát kevéssé. Per pillanat, ha pontozni kellene, a tízből kettőt adnék neki (10/2). Vége a szép időknek.
Az este folyamán folytattuk a baráti borozást és sörözést – immár négyesben. Hajnali egykor a Flórián térnél meglátogattuk a Pizza Paradicsom nevű éttermet, ahol sokadjára sem kellett csalódnunk, olyan Gladiátor pizzát kaptunk, hogy nyolc nyelven beszélt (10/10).
Legutóbbi hozzászólások