Hosszú hétvége áll mögöttem, két városban három egész estés esemény szombet-vasárnapba belesűrítve. Szombaton ugyebár iskolai találkozó volt: a huszonötödik. Szerencsére még nem gimnáziumi, hanem általános iskolai. Egyik hajdani osztálytársunk, Péter, Balatonfüreden nyitott egy éttermet, közvetlen a főút mentén: Csirke-Csülök Ház a beszédes neve. Alkalomadtán malac sül az udvaron, nyaranta majdnem minden nap, telente pedig szombatonként.
Itt gyűltünk össze húszan, az osztály kétharmada. Akkortájt még nagyobb volt az osztálylétszám, demográfiai hullám tetején álltunk mi, gyerekek. Keveseket egy-két éve láttam, de volt, akit a legutóbbi, öt évvel ezelőtti osztálytalálkozón; illetve hát akadt, akivel huszonöt éve, a ballagáskor találkoztam utoljára. Rita, aki Ausztriában él évek óta, vagy Zoli, aki Svájcban, vagy Robi, a motoros, a maga huszonhárom törésével…
Nem mondom, hogy minden ott folytatódott, ahol huszonöt éve abbamaradt, de bebizonyosodott ismét, hogy az idő viszonylagos. Volt, aki mit sem változott, annak ellenére, hogy az érettség meg mindenkit megérint a tapasztalatokkal (talán még engem is). Sokan olyanokra is emlékeztek velem kapcsolatosan, amire én már nem, s ez viszont is megvolt. Kép kevés maradt abból az időből, de azokat forgatni külön öröm volt, és sok derűre adott okot.
Sok a családos, nyugodt életet élő ember. Küzdött mindenki, az élet nem adja könnyen a boldogságot. Zsolt hivatásos katonaként Koszovóba is eljutott, pedig ő állt a tornasor végén, kettővel mögöttem. Gyuri tavaly leszerelhetett volna, de tetszik neki a falusi „sheriff”-kedés. Tünde (a másodikos környezetkönyvem szerint a legjobb barátom) egyaránt kemény feladatot kapott család és üzlet terén, de remekül helyt állt. Laura pedig még mindig gyönyörű.
Nem is lehet végig mondani mindenkit. De jó lenne kicsit gyakrabban összefutni… ezt már ott többen is éreztük. Talán jövőre megint megpróbáljuk. Peti étterme kiváló hely: hangulatos, a borok jók, az étel pedig első osztályú. Az utolsó tíz év legjobb sült csülökje került az asztalra. (Ha valaki Balatonfüreden jár, ne hagyja ki!)
Vasárnap azután az FHM pókerbajnoksága következett. Tíz fős csapatunk besorjázott a rendezvényhelyszínre, megkaptunk mindent, nyakbavalót és asztalleosztást. Dominónak öltözött lányok táncoltak a színpadon, majd beültem a tizenhármas asztal nyolcas helyére. Háromszázan szaladtunk neki a bajnokságnak harminc asztalnál.
Ha valaki matekos, számolja már ki nekem, mekkora az esélye annak, hogy négyszer egymás után kettes-bubi leosztást kapok. Mindegy, nem kesergek, a negyven körből kábé tizennyolcszor kaptam kettest, a legjobb lapom egy kettes pár volt. Kiestem, idejében ahhoz, hogy odaérjek a Mechwart ligethez Davó búcsúztatójára.
Itt aztán kilazítottunk… Amerikai focit néztünk: egyszerre két meccset tizennégy kivetítőn, és megint egy olyan éttermet találtam, ahol érdemes enni: a Champs Buda Sport Pub adagja és az étel illata zseniális volt, a kiszolgálás meg hihetetlen figyelmes és kedves. Csak szuperlativuszokban tudok beszélni róla. Davót elbúcsúztattuk (most már a hajón kell lennie, s majd csak március tájékán ér haza), majd még egy gyors vendégkör következett ennek örömére a Pizza paradicsomban hajnali három felé.
Ha pókerben csak egy kicsit vagyunk jobbak, ez egy tökéletes hétvége lett volna… bár, ha belegondolok, így is az volt.
Legutóbbi hozzászólások