Pár hónapja beszélgettem egy lánnyal, aki Indiában járt, és két hónapig egy olyan guruval élt, akinek az arcképe a tartományban a dalai láma fényképe mellett volt a hivatalokban és az iskolákban. A leányzó azt mesélte, hogy a buddhista hagyományokat nem lehet megtanulni Indiában, két ok miatt. Egyrészt minden fehér embert két lábon járó pénztárcának néznek, másrészt a tanítások széthullanak, mert képtelenek rendszerben gondolkodni arrafelé. A vallási ünnepek mint valami KGST-piacos tömegnyomor – mondta a hölgy.
Sok vallási elképzelés került át a világnak arról a tájékáról Európába, s a nyugati világba. Ezek az elképzelések itt rendszerbe kerültek, és – úgy tűnik – megtalálták helyüket. Az érzések mellett egyfajta transzcendentális gondolkodás áramába kerülve kiteljesedtek… És ha visszanézünk szülőhelyükre, már sok mindent nem értünk.
A minap kaptam egy power point fájlt. Döbbenetes, szörnyűséges és nyugati szemmel és aggyal felfoghatatlan. A buddhizmus gyökeréig nyúlunk vissza, a bölcsőig… És milyen ez a bölcső?
Legutóbbi hozzászólások