Júniusi barangolásaim miatt úgy látszott, évek óta először nem jutok el a HungaroConra Salgótarjánba. Egy-egy év kihagyással közel huszonöt éve járok a sci-fi rajongók országos találkozójára, még a nyolcvanas évek derekán kezdtem, amikor vándorrendezvény volt. De aztán a legvégén F. Tóth Benedek barátommal meggyőztük egymást, hogy szombat kora délután nekiinduljunk, én Veszprémből, aztán közösen Budapestről.
Nem titkolt célunk volt, hogy a Zsoldos Péter-díj kiosztásra odaérjünk, neki a 43 című novellája volt jelölve, nekem a Szörnyeteg a hajtóműben című kisregényem. Korábban befutottunk, és rögtön beestünk az ismerős társaságba, ami most kiegészült Fonyódi Tiborékkal is. Itt találkozhattam Tibor régi-új könyvével, az Isten ostoraival, amit most a Gold Book jelentetett meg. Pár jó előadásról lemaradtunk; hogy Chelloveckét nem tudtam meghallgatni, azt például nagyon sajnáltam…
Find more photos like this on SFport.net
Mint későn érkezők, megtudtuk az is, hogy az Avana életében nagy változás következett be ezen a hétvégén: a magyar SF művészetekért támogatásáért megszületett egyesület elnöke átadta a pásztorbotot. Bódi Ildikó csaknem két évtizede vitte vállán az egyesületet. Bár voltak vitáink (két évtized vita nélkül gyanús is lenne), el kell ismernem, a munka, amit végzett, igazán kemény volt, és igazán keményen állta a sarat. Utóda, Pocsai László, nem kis feladatot vállalt fel, de szerintem kap segítséget hozzá – őt is csak bátorítani tudom…
A díjkiosztón a grafikai pályázat, a Preyer Hugó pályázat és a Zsoldos eredményeit is kihirdették. Benedek sóhajtással maradt le a novella-kategóriában Lovas Lajos Minek nevezzelek? műve mögött, mindkettejüknek garatulálok, akárcsak Körtvélyes Ákosnak, aki a Hugót „vitte el”, és természetesen a grafikai pályázat nyerteseinek. (Emellett köszönöm én is a gratulációkat.) Következett a díszvacsora – ahol Vásárhelyi Lajos öt desszert elfogyasztásával legalább akkora teljesítményt ért el, mint a zsűrizéssel. A hűvös idő ellenére is tábortüzezéssel fejeztük be a napot, a kollégium kertjében – mint mindig, tizenkilenc év óta.
A vasárnap elhozta a megmérettetett novellák elemzését, és Kánai András előadását a magyar SF állapotáról. Ez utóbbival sok esetben nem értettem egyet (néha András is egymásnak ellentmondó dolgokat mondott), de ez nyílt titok. Szerencsére (szerintem) jól megférnek egymás mellett az alzsánerek, és amíg valaki nem kizárólagosságot hirdet, addig nincs is baj. Én a magam részéről várom az új generáció munkáit, remélem a jövő izgalmas irodalmi kalandokat hoz majd.
Legutóbbi hozzászólások