Korábban kellett kelnem az egészségesnél, hogy péntek 11-re odaérjünk F. Tóth Benedek és Scal kollégával Gyulára, a Hungarocon nyitására. Az út azonban gyors volt (viszonylagosan), az Almássy-kastélyt is könnyen megtaláltuk kis gyulai kevergés után, így betoppantunk még a nyitás előtt. Rögtön be is vetettük magunkat a Vigadószárnyba, ahol sci-fitörténeti kiállítást és egy űrhajózási kiállítást láthattunk, illetve Séthy Viktorné „Bogárka” képeit. A sci-fitörténetben sok-sok ismerős elem volt: régi fanzinok, plakátok, belépők, és fotók. Erdődi Karcsi megőrizte az elmúlt harminc év számos ereklyéjét, amiből pár nekem is megvan még otthon – én is őrizgetek.
Jött egy gyors ebéd a gyulai kórház éttermében, aztán eltöprengtünk azon, hogy vajon hol fogjuk álomra hajtani a fejünket. A Harruckern kollégium felé billent a léc, leginkább a jó társaság miatt. Ezen csak lökött a tény, hogy a lefoglalt Vendégházban már nem volt hely. Így hát felkerekedtünk és lepakoltunk Antal Józsi szobájába. Kíváncsi voltam, meddig fog kitartani türelme velünk szemben – elég jól bírta.
Számomra előadóként a péntek délután volt a legzsúfoltabb. A vigadószárnyba visszatérve egy írói háromtusára voltunk hivatalosak Benedekkel és Pete Lacival. Azaz kaptunk egy rövidhírt (a magyarság demográfiai fogyásáról), amiből három óra alatt egy sci-fi verset, egy sci-fi novellát és egy sci-fis színpadi jelenetet kellett írnunk. Leadás óránként. Vertük hát a billentyűzetet kettőtől ötig, majd zuhanyoztunk, és utána átvettük a díjakat. Hihetetlen, de dobogós lettem: enyém az ezüst. Benedeké lett az „arany” és egy Harruckern-bonbon.
Sajnos egy időben volt előadásunk Antal Józsival, így azt ki kellett hagynom, pedig meghallgattam volna. Addig is Fonyódi Tibivel a Mysterious Universe jövőjéről beszéltünk, majd áttettük a székhelyünket a Vár elé, ahol meggyes sört kevertünk sült csülökkel hosszan, egy egész Tankcsapdányi koncert alatt. Este a kollégiumban még rádolgoztunk jó társaságban. Ez hozta a szokásos találkozó hangulatot…
Find more photos like this on SFport.net
A szombat fáradtabban indult, de – őszintén szólva – nem is sok minden történt. A szupervulkánokról szóló előadásra is kíváncsi voltam, de miután az időt elreggeliztük, nem jutottam el oda. Más pedig nem volt, így sátraztunk-söröztünk a várnál, mígnem szóltak, hogy egy új programpont keletkezett a semmiből: Nemere István moderálásával Bódai-Soós Judit Visszafelé szaladó fák című könyvének bemutatója lesz. Bevetettük magunkat tehát a vigadószárnyba (akadt addigra egy ventilátor – hála istennek a technikai fejlődésért), és meghallgattuk a könyv születésének történetét. Utána felolvasás kezdődött a Zsoldos-díjra jelöltírásokból, amit megint csak félbeszakított egy semmiből támadó program: előadás az e-bookokról.
Nem emlékszem a nevére az ürgének, aki amerikai teleshopos fílinggel támadt ránk. A hóna alatt a legújabb technikai csoda, az Apple iPad. A szerkezet tényleg csúcs, akarok én is egyet, de az e-book kiadásra vonatkozó üzleti modell, amit hozzácsaptak, az a szar diadala lesz, ha megvalósul. Az agresszív agyelszívás, lelkiismeretlen profithajsza és könyvszakmai hozzá nem értés keverékéből kialakult hosszú farkú üzleti modell, amit az ürge felvázolt, kihozta belőlem a vitaszellemet. Feleslegesen – az előadó agyáig egyetlen kumma szó nem jutott el. Az illető valószínűleg az e-bookok egyik atyja lesz kis hazánkban.
Szóval megszakadt a felolvasás, de aztán folytatódott. Lerövidült azonban a Zsoldos Péter-díj átadója miatt. Közben megérkezett a zsűri, majd átrendeződött a hely. Jött a díjátadó, majd az elemzések, amiből nem lehetett mindent hallani, mert néha a nagyszínpadi zene behallatszott, vagy doboltak az ablak alatt (az esti Mátyás-előadásra készülők) vagy helikopterek zúgtak el fölöttünk. Pogácsa és pezsgő – ezzel zártunk.
Az este díszvacsora készülődött. A Park hotel éttermébe mentünk el – óva intek mindenkit a helytől. A pincér bunkó volt, a vacsora fantáziátlan, kevés és íztelen, illetve a szakács egy ízesítőszert ismer, a sót. A vacsora ár-értékaránya brutálisan rossz, egy gyorsétkezdében harmadáron csillagokkal jobb sült húsokat kapunk. Ismétlem: bárki, aki gyulai nyaralása alatt arra jár, be ne menjen oda, ha nem akar gutaütést kapni. Mi is csak azért úsztuk meg, mert csobbantunk egyet a szállodai medencében.
Ezt követően nem volt tábortűz, sem szalonnázás, Scal, Marco és Pocsai Laci reménytelve mentek vissza a várhoz, de értelmetlenül. Mi a kollégiumban vitattuk meg a napot, a díjakat. Integráltunk és deriváltunk, aztán aludtunk egy keveset. A vasárnap már nem is volt Hungarocon-nap, mert lényegében minden elmaradt (az a kevés is, ami lett volna), csak a kiállítás lebontása nem. Abban segédkeztünk egy kicsit, aztán hazaindultunk. Én vettem hazafelé egy dinnyét – sajnos csak félig van íze.
A Hungarocon 2010-ben kicsit rövidebb volt, de valahogy ugyanúgy nem értünk be az előadások nagy részére, mint Salgótarjánban. A társaság azonban kárpótolt, tehát azt mondom, megérte lemenni. Az újonnan megismertekért, a régi arcokért, a nosztalgiáért, a meggyes sörért és a csülökért.
Legutóbbi hozzászólások