Csak a végére érek a hétvége részletezésének, amely már így leírva is hosszú. Nem hogy átélve. Címszavakban az eleje: reggel Nagykálló, délelőtt Nyíregyháza, délben Budapest, egy órakor pedig Veresegyház voltak állomásaim (többnyire vasút-).
Vasárnapra ígértem magam a Fonyódi-klánhoz, és pontban meg is érkeztem, órát lehetett volna hozzám igazítani. Mire betoppantam vidéki házukba, már nagyjából helyén is volt belső egyensúlyom. Sütött a nap, jó volt a levegő, Szilvi dödöllét vágott, a lábosban nyúl rotyogott, a lábunk alatt-mellett ott rohangált a legkisebb Fonyódi (keresztségben a Botond nevet kapta), fáradhatatlan energiával szórakoztatta a szüleit és engem – hiába no, a vasárnapi békesség utolérhetetlen. Remek ebédet kaptam, Szilvi zseniálisan főz, köszönet neki.
A sziklakert melletti asztalnál lelassult az idő, Tibivel rengeteget dumáltunk, kényelmesen, ráérősen. Két jó hír a Mysterious Universe szerelmeseinek: megígért egy vadonatúj Brett Shaw regényt. Ha az ideje engedi, még karácsony előtt megjelenhet. Aztán pedig A korona hatalma jövőre kerek korú lesz: pontosan 10 éves. Szóba került az újrakiadása, és szerencsére a Tuan is nyitott, semmi akadálya annak, hogy két Fawcett-mű is napvilágot lásson egy-másfél éven belül.
A filmes világ érdekességei, sorskérdések, irodalmi témák, némi politizálás, gyíkhajtás és Botond támfalas kalandozásai után aztán este, az alkonyat közeledtével millió cserebogár kapott szárnyra. Ilyet húsz éve nem láttam, megdöbbentő volt. Csak bámultam. Amíg a vonat meg nem érkezett…
Éppen csak felültem rá, amikor telefont kaptam Davótól, hogy este el kellene menni pizzázni. Szerintetek mit mondtam az ajánlatára?…
Legutóbbi hozzászólások