Egy jó tanács mindenkinek, aki költők közé keveredik: ne akarj bohémebb lenni egy becsületben megőszült költőnél! Ezen hosszú hétvége szombati napjának ez volt a második tanulsága. Az első pedig az, hogy az emberek még mindig szeretnek verset mondani.
A Ratkó József Szavalóverseny döntőjére húszan juthattak be az előválogatások után. A nagykállói utolsó forduló két körös volt, egy alkalom délelőtt egy pedig délután. Elméletileg a délelőtti versmondók közül válogathatott volna a zsűri, de most nem tette meg. Mindenki megkapta a lehetőséget a második vers elmondására is, és nem hiába, a délutáni forduló összességében is jobb volt, mint a délelőtti. A zsűriben egyébként a Hetek tagjai közül Buda Ferenc és Serfőző Simon voltak jelen, s mellettük Csikós Sándor színművész, Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke és Nagy András László rendező. Egy rövid időre (míg megzenésített versek hangzottak el, beült a zsűribe Dinnyés József is.) Verseket egyébként Ratkó Józseftől, a Hetektől (az említettek mellett Bella István, Kalász László, Raffai Sarolta, Ágh István), határon belüli kortárs magyaroktól, s határon túliaktól kellett választani. Így lehetett hallani verset Kányádi Sándortól és Wass Alberttől is.
Becsületesen bevallom: verseket olvasni jobban szeretek, mint hallani. Most azonban mégis végigültem a kétszer másfél órát, mert érdekeltek a versenyzők és a költemények. Érdekelt a hanggá váló szó, a kimondott gondolat, s persze a költők is, akiket előadtak. Ez volt az az idő, amikor a legjobban örültem, hogy eljöhettem. A kortárs költészetre eddig valahogy nem jutott a figyelmemből. Most majd fog.
Már csak azért is, mert két költőt személyesen is megismerhettem.
A versmondókkal is érdekes volt megismerkedni. A legidősebb előadó nyolcvanhét éves volt (az első képen versmondó „lányok” láthatóak). Legtávolabbról egy kaposvári lány jött – és milyen érdekes, találtunk vagy fél tucat közös ismerőst a Vikár kórusból. (Egy kunszentmiklósi tanáremberrel is voltak közös ismerősök – kicsi a világ.) Volt, aki évek, évtizedek óta mondott verset, de akadt, akinek ez az első versenye volt. Elhangzott könnyed próza, de komor költemények is, kinek-kinek habitusához illő. Ratkó Segítsd a királyt! darabjából monológokat viszont csak érett fejjel adhattak elő versenyzők. Senki nem vágott bele olyanba, amit ne érzett volna át.
Este gála, díjkiosztó, s újabb versek. Még én is kedvet kaptam versmondáshoz, de a költemények, amiket két évtizede hasonló versenyeken szavaltam, bizony elkoptak, csak részleteiben tudtam felidézni őket… Sebaj, mentünk utána költőkkel beszélni, koccintani. Megállapíthattam, hogy Buda Ferenc habitusa, akár a keresztapámé. Humorát sem az 56 után börtönben töltött évek, sem az élet nehézségei nem tudták elkoptatni. Naná, hogy a korkülönbség, műfaji és földrajzi távolság ellenére is akadt közös ismerős Böszörményi Gyuszi személyében. (A második képen Kántor István Serfőző Simonnal és Buda Ferenccel.)
Hm. Egy biztos: újabb könyvekkel kell kiegészítenem a gyűjteményem. Kell. Ezek után nincs mese.
Legutóbbi hozzászólások