Egy nagy rendező és egy nagy legenda, az éjféli vetítés előtt azon töprengtem, mi lehet e kettő találkozásából. Reménykedtem, hogy valami nagyon jó, olyasmi, mint a Gladiátor, de csalódnom kellett.
Robin Hoodhoz nyúlni a kismillió mozis és tévés feldolgozás után rizikósnak tűnik, ezért is dönthetett Ridley Scott úgy, hogy előzményfilmet készít: miért és hogyan lett Robert Loxley az erdők Csuklyás Haramiája. A sztori értelemszerűen Oroszlánszívű Richárd szentföldi hadjáratának 10. évével indul, amikor a cseppet sem szimpatikus Richárd már a fogságból kiváltva hazafelé tart és laza időtöltésül még megostromol egy francia várat. Érdekes módon Russel Crowe egy Robin Longstride nevű alakot alakít, Sir Robert Loxley szerepében pedig a marconára maszkírozott Douglas Hodge látható.
Lassú sodrású filmet látunk, amit még a várostromok sem pörgetnek fel. Épp csak csordogál az idő, míg Longstride átveszi a meggyilkolt Robert Loxley helyét, az öreg és vak Sir Walter Loxley külön kérésére. A lassúság még nem lenne baj, de vannak megalapozatlan szálak, mint például Longstride amnéziája vagy az apjának áldozata a szabadságlevélért. Akadnak hihetetlen érzelmi döntések is, a motivációk nem mindenkinél tiszták, és János király is követhetetlen a film egy pontján. Ezek mellett nem nagyon érezni a 13. század elejének vallásos hangulatát vagy mindennapi gondjait. Túl sok mindent akart Brian Helgeland forgatókönyvíró belezsúfolni a filmbe, de ki sokat markol, keveset fog – így néha kiperegtek a sztoriszemek az ujjai között.
Sajnos a Robin Hood legendából ismert jófiúk nem kapnak túlzottan nagy szerepet (a remek casting ellenére), és Crowe-nak sem kell megerőltetnie magát: a Gladiátorban tízszer ennyi színészi eszközre volt szüksége a szerepe eljátszásához. Ha tovább nézzük, az öreg Max von Sydow is csak botorkál és bámul a nagyvilágba, Mark Strong pedig az ügyeletes rosszfiú szerepében akár álarcot is viselhetne, egyetlen arckifejezéssel kihúzhatta a két és fél órát. William Hurt is többnyire fátyolos tekintettel néz királyára vagy Robinra… aztán ennyi. Nagyobb színészi játék egyedül Cate Blanchettnek jut – hálás szerep Marion Loxley szerepe.
A képek szépek, a helyszínek remekül lettek kiválasztva, a zene jó, de jellegtelen. Kicsit mulatságos volt A Jó, a Rossz és a Csúf pár ütemére ismerni a franciák partraszállásakor, amely vegyítette a Trója és a Ryan közlegény megmentése képi világát. Nem akarok azonban savanyúnak tűnni: kevés ember képes olyan filmet rendezni, mint Ridley Scott. A Robin Hood csak a rendezőnek önmagához mérten gyengébb alkotása, különben tizenkettes karikával mindenki számára élvezhető. Mindenképpen érdemes megnézni, de – bevallom – nem kellett volna úgy rohannunk.
Legutóbbi hozzászólások