Meg kell mondanom, hogy nekem már az előző Daniel Craig-féle James Bond sem volt igazi Bond. Remek film volt, de csapnivaló James Bond-film. Persze rendben, egy Burne-rejtély után nehéz egy harmincéves ős-karakterrel modern akciómozit készíteni, de talán mégsem szociopata gyilkost kellett volna csinálni a figurából.
Most viszont jön a második rész, A Quantum csendje. Stohl András, mint Craig magyar hangja nyilatkozta, hogy a filmben nincs vodka-martini, nincsenek kütyük és nem mondja Craig egyszer sem, hogy: „A nevem Bond. James Bond.” Szóval ahogy nézem, ez a rész is rombolja a Bond-mítoszt.
Mert ott a kérdés, ha egy kultikus figuráról lehántod az attribútumait, akkor ugyanaz marad-e? Megváltozott Bond arca, jelleme, kivették a kezéből a poharat és a technikai apróságokat. Nincs szuperautó. Ami maradt, az az üldözés és a kitartása, de ennyi erővel akár a Prérifarkas is lehetne a Kengyelfutó Gyalogkakukk mellől.
Mondok egy másik példát: ha Han Soló-t szociopata gyilkosként ábrázoljuk (mindig először lő), nem akadékoskodik vagy játssza a hitetlent, aztán kivesszük alóla a Millennium Falcont és kap valami modern járgányt, illetve adandó alkalommal első szóra ágynak dönti Leila hercegnőt, akkor az már nagyon nem Han Solo. Kiváltképp, ha lecseréljük Harrison Fordot mondjuk Clive Owenre. (Na jó, Csubakka maradhat mellette, Bond mellett is maradnak a nők.)
Szerintem Craig nem James Bond. Akik annak elnevezték, csupán üzletből tették, így kétszer annyian nézik meg a filmjüket. A nézők pedig bekajálják… A fogyasztót ezért nevezik fogyasztónak.
Legutóbbi hozzászólások