Ma hajnalban (volt az reggel is) álmomban otthon voltam a családi házban. Pár vendég ült a konyhaasztalnál, közöttük kék címkés portugieser bor az asztalon. A nagyszobában ment a tévé (senki nem nézte), egy komédiasorozat egy része futott, amelyben a főszereplők éppen a Sesame Street nagyméretű figuráihoz hasonló jelmezben egy forgatásra estek be, nagy macijelmez, meg szarvasjelmez… ilyenek.
Mindeközben én egy megjelenés előtt álló antológia példányában a novellámat olvastam, s persze találtam benne néhány hibát, amit ki kellett volna javítanom. Maga az antológia kinézetre is érdekes volt, lapjai színesek voltak, a belső illusztrációk elvitték az oldalak felét-kétharmadát. A kötet a Népszabadság számára készült, ők adják majd ki. Én átmentem a konyhába a szerkesztőhöz, megkérdezni, hogyan tudnék a szövegen ebben a készenléti szakaszban javítani. Persze morgott, és mondta: „ne már, Sanyi”. De ezt megszoktam tőle (mármint a morgást), mert ugyebár a szerkesztő Antal Józsi volt.
😛
Ez ám az álom! (Előtte azt álmodtam, hogy szegedi tábor alatt van egy óriási kígyófészek és ezernyi, giliszta méretű, meg pár nagyobb kígyó kúszik szét, amiknek mindegyike, ha megfogtuk, olyan volt, mintha gumicukorból lett volna. Mi éppen előtáboban voltunk kint tavasszal, hogy rendet rakjunk az udvaron és a házban.)
Legutóbbi hozzászólások