Hadiösvény hívta fel a figyelmemet a Hallmarkon vetített Wells-sorozatra, és éppen volt lehetőségem a tévé elé ülni, amikor vetítették. (Mielőtt bárki is a leadási határidőmre figyelmeztetne, közlöm, hogy egy kis lazítás sosem árt.) A minisorozat főszereplője maga H. G. Wells, aki idős korában felidézi életének egy-két kalandját, illetve olyan furcsa eseményeket, melyek az ismerőseivel estek meg.
Nem nagyon szeretem az ilyen visszatekintős mesélést, már az Ifjú Indiana Jonesnál is borsózott a hátam a félvak, szenilis Inditől (szerencsére Lucasék is rájöttek, mennyire melléfogtak vele, és kivágták később a sorozatból), és itt sem igazán volt az első pillanatban szimpatikus a májfoltos öreg Wells megjelenítése. Ám ugyanakkor szeretem a 19. század végi milliőben játszódó sztorikat, és nem kitartottam a tévé előtt.
Amint kiderült, a Hallmark sorozata nem csak a hangulatot hozza, hanem kedves, kellemes feldolgozásai a nagy író történeteinek. Üdítő a megaszuper látványvilág mellett ezeket a lassú sodrású, barátságos, korai tudományos-fantasztikus sztorikat nézni. Elsősorban a szereplőkön és a jó történeten van a hangsúly, de nem hiányzik az erkölcsi mondanivaló sem, melyből olyannyira kevés példát látunk a mai sorozatokban.
Ajánlom mindenkinek. A Hallmark három egymást követő napon adja le a minisorozat három részét. Március 17-19 között reggel nyolc órakor és délután háromkor.
Legutóbbi hozzászólások