Egy idézet, és utána egy kérdés: mit akarunk mi? Lehet, hogy sok minden nincs rendben, de az uszítás (legyen sajtómunkásé vagy ismerősé) nem megoldás.
„A ruandai törvényszék 2003. december 3-i ítéletében népirtás bűnében marasztalt el három ruandai férfit, három sajtómunkást. Az ítéletben a törvényszék részletesen feldolgozza a ruandai média kialakulásának és radikalizálódásának történetét, azt, hogy hogyan váltak ezek az orgánumok a nyílt uszítás színterévé, és milyen szálakon fűződtek a tömeggyilkosságot levezénylő hutu vezetéshez. A szisztematikus propaganda kifinomultsága és hatékonysága megdöbbentő.
Ruandában eredetileg egy állami rádióállomás volt, a ruandai rádió, amely a mindenkori kormány, pontosabban a mindenkori elnök szócsöveként a nemzeti és egyházi ünnepekről, előléptetésekről és kinevezésekről, az érettségi tételekről és egyéb közérdekű eseményekről tudósított. E rádió vezetése azonban nem radikalizálódott olyan ütemben, ahogy azt Habyarimana elnök és köre megkívánta volna. Ezért a keményvonalas hutu politikusok 1992-ben saját rádióállomás, az RTLM létrehozása mellett döntöttek. Ez az adó szinte kizárólag a hutu népesség lázításával foglalkozott… Mindennapossá váltak a hutuk felsőbbrendűségéről szóló műsorok, a felhívások az „éberségre”. A rádió a tuszikat mint ördögi, titokban jól szervezett, egységes és a hutuk meggyilkolására készülő csoportot mutatta be.
( … )
Amikor ezeket a sorokat írjuk, kedd délután van. Azt írja a mai Magyar Nemzet kiemelt helyén (a 2. oldalon, a „Belföld” rovat vezető anyaga fölött), címben, hogy „Rendőrkézen a gyilkoló cigány”, lejjebb a másik cím: „Felfegyverzett bűnöző a cigánysoron”. A következő oldal első cikke így indít: „A romák által elkövetett bűncselekményekről…” – és akkor hol van még a „Vélemény” oldal, ahol az újság főszerkesztő-helyettese az éjszakába ölni induló cigánybandákról és gyilkos hordákról delirál.
Vajon mit akar a Magyar Nemzet?”
Legutóbbi hozzászólások